Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Anyósommal nem akarok tovább együtt élni.

Igazából soha nem szerettem volna ide költözni,de itt kaptam munkát.

Minnél hamarabb külön akarok menni a párommal a szüleitől,egyszerűen nem bírom elviselni,hogy anyós butának néz,mindenbe beleszól.A páromat 5 évesként kezeli,nem bírom már.

Veszekedni nem szoktunk,csak van h célozgat,és hát persze nekem egyből leesik,h ez már megint nekem szól.Soha nem kérne meg semmire,hogy gyere már segíts ebben meg abban,vagy ha nagy ritkán is,akkor azt is nyávogva,mintha amúgy nem segítenék neki.

Este beszéltünk a párommal a külön életet,a kiadásokat.Én jelenleg nem keresek túl sokat 4 órában,de ő tovább folytatná a gazdálkodást itthon,és az apja fizetné minden hónapban,meg természetesen mindennek ami van a páromnak belőle a fele jár.

Csak gondolom majd,ha az apósjelölt már nem akar gazdálkodni,és a fiaira bízza ezeket.

Magamba folytom a dühöt,a haragot amit érzek anyósjelölt iránt,és eltörik egyszer csak a mécses,bemegyek a szobába és sírok.

Nem merem neki megmondani amit gondolok,nem vagyok nagyszájú,csendes lány vagyok,ilyennek is ismertek meg.Sosem bántottam,és ő engem pedig igen,sőtt régebben meg még többet.5 éve vagyok a párommal együtt,és folyton irányítanak minket.Fél éve lakom náluk,a szüleimtől 80 km-re ez is rossz nekem,mert ők teljesen más természetű emberek,mint a párom szülei,a szüleim a legjobb fejek számomra a világon.És elkeserít,hogy itt most jelen pillanatban megsavanyodok ezek között az emberek között,nem tudok önmagam lenni.

A párom azt mondja várjunk még a különköltözéssel,fél az anyagiaktól.22/N a Párom 25/F