Egy férfi akinek 5 hónapos a gyereke miért keres új, titkos kapcsolatot?

Pontosan. Te ezen azért vagy annyira kiakadva, mert nem bírsz tovább lépni egy eleve halott kapcsolaton, s azért írod mennyire lehangoló anyaként élni, mert valójában megesz a fene, hogy miért nem veled alapított családot ez a férfi. Vagy legalább lennél neki annyira fontos, hogy elhagyja a családját miattad.

A családi élet napos oldalát nem úgy kell elképzelni, hogy közben nem fáradsz el sosem és semmi okod panaszra, minden a legnagyobb rendben, stb. A szép az, amikor minden nehézség ellenére azt látom, hogy gyermekem boldog, szépen fejlődik, okosodik, tapasztalatokat szerez- igen, rossz tapasztalatokat is, mert abból is tanul- szóval zajlik az élet. Attól még, hogy valaki boldog vagy elégedett, attól még elfáradhat napközben.

Ha nem baj lenne hozzád pár kérdésem, mert én a hozzászólásaid ellenére azt gondolom, hogy egy napon te is anyává fogsz válni, mégpedig jó anyává és feleséggé, pont emiatt a tapasztalatod miatt.

Hány éves vagy?

Szoktál fiúkkal/férfiakkal ismerkedni pl. buliban, egyéb helyen?

Volt mással kapcsolatod mióta nem vagy ezzel a házas emberrel?

Rendszeresen találkozol ezzel a fazonnal? Olyankor ő keres vagy te őt?

Vannak közös barátaitok?

Ha van kedved válaszolj. Köszi.

Azért ennyire nem lehet egyféleképpen nézni a dolgokat, mindenki más, van akinek nehezére esik hűségesnek maradni, van akinek nem. Sokan el is válnak, van hogy az apa, de olyan is van, hogy az anya lép ki a családból. Vannak akik elválnak, utána mégis képesek baráti viszonyt fenntartani, mások szóba se állnak. Ezt így nem lehet leszögezni, hogy egy férfi csakis a gyerekei és egzisztenciája miatt van a feleségével. Talán akkor mindenkinek el kéne inkább válnia? Egyébként a gyerek nem "csak egy gyerek", nem egy tőlünk idegen valami, amit a nyakunkba varrtak, hanem a részünk, belőlünk lett, mi formáljuk és szüksége van mindkét szülőjére.

A kérdéseket azért tettem fel, mert kíváncsi voltam, hogy több mint két év után mi az ami miatt még mindig ennyire ragaszkodsz ehhez a férfihez? Tudom az érzelmeknek nem tudunk parancsolni, de ha neked fáj, hogy ő nem lehet a tiéd, akkor miért kínzod magad azzal, hogy találkozgatsz vele? A válaszaid szerint sem közös barátok, sem munkahely nem köt titeket össze, tehát ha vágysz egyáltalán egy normális kapcsolatra, akkor megteheted, hogy nem találkozol vele, olyan programokat szervezel magadnak, ahol esélyed lehet megismerkedni valakivel. De lehet, hogy te ilyen mártír tipus vagy.

És a kérdésedre válaszolva én el tudom képzelni, hogy beleszeressek valakibe, de az soha nem lenne olyan kötődés, mint amit a férjemmel megélek, inkább pár hónapig tartó fellángolást tudok elképzelni, ami miatt nem lenne értelme eldobni egy amúgy jól működő kapcsolatot.

Most még eszembe jutott még néhány kérdés:

Milyen volt a gyerekkorod?

Elváltak a szüleid?

A feleség tud rólad?

Mit csináltok amikor találkoztok? Eljön hozzád, vagy beültök egy kávéra/moziba?

Amikor a találkátok zajlik akkor ő mondjuk 7-kor felpattan, hogy "ú mennem kell, mindjárt fürdetés van"?

Nem érzed úgy, hogy a reménytelenség kiábrándító?

Nem érzed úgy, hogy te ennél jobbat, többet érdemelsz?

És köszi az előző válaszokat.