Egy férfi akinek 5 hónapos a gyereke miért keres új, titkos kapcsolatot?

Jó kérdés. Már két napja agyalok rajta mióta olvastam a kérdést. Pár évvel ezelőtt én is voltam ilyen helyzetben. Egész pontosan kétszer. Fiatal egyetemista voltam, megismerkedtem egy nős pasival, de csak utólag tudtam meg, hogy felesége van. Később pedig megkörnyékezett egy másik. Én sem értettem akkoriban mit akarnak, miért, stb.

Nekem azóta lett egy gyerekem, férjemmel jó a kapcsolatom. Most tehát a másik oldalról is látom a dolgokat. És már kezdem érteni.

Egy gyereknek az a legjobb, ha kiegyensúlyozott a légkör körülötte, akkor érzi magát biztonságban, ha tudja előre mire számíthat. Pl. tudja, hogy esténként vacsi után fürdés, meseolvasás, aztán alvás következik. Ha a sorrend borul már elkezd bizonytalankodni. Gyerekkel tehát minden egyes nap ugyanazok a programok ismétlődnek, attól függetlenül, hogy épp a Balaton partján vagyunk, vagy az Eiffel torony tetején, vagy éppen otthon. A pelenkacserét mindenképp meg kell ejteni, és még sorolhatnám. Az a baj, hogy ha egy anya elkezdi sorolni mi mindent csinál, akkor az már panaszkodásnak tűnik. A lényeg valójában szerintem az, hogy minden egyes nap megcsinálod, mindig ugyanazokat a dolgokat, és nincs szünet, mint egy munkahelyen, hogy hurrá itt a hétvége. Úgy gondolom, hogy teljesen normális, sőt egészséges, ha valakinek egyszer-egyszer szüksége van kiszellőztetni a fejét, elmenni valahova, ahova nem viszi magával a gyereket. Ha ez nem valósítható meg, mert nincs kire bízni a gyereket, akkor a feszültség gyűlik....

Visszaemlékezve a pár évvel ezelőtti esetekre, most úgy gondolom azért volt szükségük ezeknek a férfiaknak más nőre, mert egyrészt a feleség figyelme másra irányul, másrészt mert még nem voltak elég érettek apává válni és ezzel együtt lemondani dolgokról, s mert ki akartak törni az előbb leírt hétköznapokból, kalandra, izgalomra vágytak. Bár a férfi kezdetben általában nem vesz ki olyan nagy részt a gyereknevelésből, azt is unhatja ha a feleség minden nap a megtermelt kakimennyiségről, elfogyasztott ételmennyiségről, stb. számol be. De hát miről is számolhatna be, ha egyszer egész nap ezzel foglalkozik?

Úgyhogy minden igazságnak két oldala van, de azért büszke vagyok magamra, hogy annak idején mégsem mentem bele ilyen kapcsolatba. Nem akartam második lenni. Egy családapának mégiscsak a családja a legfontosabb (remélhetőleg a legtöbb esetben), de attól még kacsinthat jobbra-balra.

Nálatok most mi a helyzet?

Itt ezzel nincsen gond egyáltalán! Igazad van!

VISZONT:

Aki Te úristeneztél, az egy normális felfogású Nő és Anya!

Akinek gyereke van, MIND így él!!! Csak Te ezt nem fogod megtudni. Így amit Te írtál, hogy ne ítélkezzünk mások felett, azt szépen mondd el a tükörbe is! C'est La Vie :)