30 éves nő vagyok és unom a családi életet mert nem szeretem a férjem? El akarok hagyni a férjem mert nem szeretem már és muszájból ne akarok vele lenni! Hogyan közöljem?

Kedves Kérdező!

Ezekért a mondatidért itélkeznek a többiek!

" unom a családi életet " " akarom ezt a családosdit "

Ezek valóban elég vérlázitó kifejezések!

Ha azt irtad volna, hogy megromlott a házasságotok ezért és ezért nem érne "ennyi" támadás!

Hogy a kérdésedre is válszoljak legjobb az egyenes út! Mond el neki A/T mi a helyzet! Úgy a legtisztább. És a legfontosabb "értelmes" magyarázatot adj!

Sok Sikert!

hát, ha 30 éves felnőtt nő vagy és döntöttél, akkor mi a túrónak kérdezel mást, hogy ezt hogyan intézd? nevetséges

"Nézd Józsi, unom a családi életet, és én eldöntöttem, hogy tovább lépek rajtad. A válóperes tárgyalásra szóló idézést majd megküldi a bíróság, mostantól nem dugunk." - tőled kb ez várható, tehát ezt javaslom a kérdésedre

Attól,hogy valakinek gyereke van,miért kéne együtt élnie azzal,akit nem szeret?A gyereknek sem jó ilyen kényszerből együtt maradt szülőkkel felnőni.

Mondd meg a férjednek,hogy pontosan miért döntöttél így,a döntésed végleges.

Egyetértek az utolsóval, azért mert valaki már nem szereti a másikat, csak a gyerek miatt ne maradjanak együtt, mert az a gyereket viseli majd meg. Jobb békességben felnőni, mint hallani minden nap a vitát, vagy érezni, hogy ez nem igazi család.

Viszont a "nem akarom a családosdit" és "unom a családi életet" kifejezések... hiába javítgatod utólag, hogy nem úgy gondoltad, ami elsőre kijött, az volt őszinte.

Nem tudom mi lehet olyan nagy probléma, ezt te tudod, de egy kapcsolat nem csak akkor kapcsolat, ha minden rendben van és jól érzed magad. Ha szerinted igen, önző vagy.

Nem csak akkor kell szeretni a másikat, ha minden szuper, ugyanolyan szüksége van rád a nehéz helyzetekben.

Én legalábbis így gondolom, ha férjem lenne és plána gyerekünk is, az utolsó dolog lenne a válás, ami eszembe jut, kivéve persze a kirívó esetek: bántalmazás, drog.

Na akkor már tényleg nem lenne kérdés, de az sem, hogy kiveszem onnan a gyereket de mivel együtt éltünk le a fél életünket, ugyanúgy próbálok majd segíteni, csak a gyerek legyen biztonságban-

Nem tudom, mi vezetett idáig, de ha így döntöttél, nincs visszaút, akkor ülj le vele és beszéljétek meg, felnőtt ember vagy, tudnod kell kezelni ezt, nem utolsó sorban a gyereket is fel kell majd valahogy készíteni erre, nem lesz egyszerű.

Remélem azért nem fosztod majd meg az apukát a jogaitól és persze a gyereket sem teszed ki ennek.

Sok ilyet hallottam már sajnos.

Remélem megoldódik a helyzeted.