Elsö sorban olyanok irjanak, akik házasságban élnek v éltek és van gyerek?

Az elsőt, a másodikat és a harmadikat is megbocsátottam, de bár ne tettem volna! Az ilyen soha nem változik!

Már az első után el akartam hagyni,de bárhová mentem, bárkitől kértem tanácsot,segítséget,mindenki azt mondta,hogy egy ilyen kis semmiség miatt nem éri meg szétmenni,rendbe jönnek a dolgok, ez csak egy alkalom volt... Jah,persze!!! sokan ma is hülyének néznek,hogy eljöttem... Mert ez mind-mind csak "kis semmiség"... Csak éppen kezdett egyre durvább lenni a helyzet és nem akartam megvárni,míg végül agyonver, vagy bántalmazza a gyereket is... így is felpofozta 1 évesen! MIlyen ember az ilyen???

#11-es

Olyan ember aki az ilyen jellegű válaszokat lepontozza...

Nem is értem, hogy ilyenek miért vannak párkapcsolatban...

Sziasztok,

Engem sajnos megcsalt a felesegem 15 ev utan, mikor kiderult nem utottem meg, de egy alkalommal, mikor leultunk beszelgetni es ujabb nagyon durva dolgok derultek, akkor megutottem, bal kezzel egy kisebb pofont. Nem volt tervezett, atgondolt, de megutottem... Nagyon bánom, elotte soha nem bantotta es a jovoben sem fogom soha tobbet, meg is beszeltuk, hogyha ez meg egyszer elofordul, akkor az azt jelenti, higy be kell fejeznunk ezt a kapcsolatot.

Egyutt maradtunk, velem akart lenni, megbant mindent.

Edesanyamat apam rengeteget verte volt, hogy vasruddal.

6 eves voltam, amikor elmert jonni tole, de egyet megtanult, hogy not soha nem utok meg, ebben az esetben megis megtettem, de lelkileg ez engem is nagyon megviselt.

A fent emlitett esetet pedig soha nem birnam megtenni, hogy azert bantsak valakit, mert elaludt a gyerek mellett es a pici meg kitakarozott. A helyes az lett volna, ha betakar titeket.

Azert en meg azt mondom, hogy ha ez abszolut nem volt jellemzo, akkor beszeld meg az erzeseid a paroddal, mondd el neki, hogy meg egy ilyen, es elvalnak az utjaitok.

Drukkolok, hogy rendbe tudjatok tenni a dolgokat!

Szia!

Nálunk konkrét tettlegességig nem ment -még- el a dolog, olyan volt, hogy hozzám vágott dolgokat erővel, néha lábszáron rúgott, de ami ijesztőbb volt, az a halálos fenyegetései, meg ahogy ecseteli, h hogyan nyírna ki vagy hogyan fog megverni, ha még egyet merek szólni. Rémisztő a gyűlölet benne, és néha elhiszem, h képes lenne bármire. Most 21 hónapos a kisfiunk, a fenyegetések rá is kiterjednek néha... vele is csak addig jópofizik, amíg nem kezdi el idegesíteni. Pár héten belül felbontják a házasságunkat (a vicc, h a két év alatt ő szekált a válással, fenyegetett, h elköltözik stb., mert nem lehet mellettünk pihenni stb.). Ennek ellenére még mindig itt lakik, kerülöm a konfliktust, azt is ritkán pedzegetem, h mikor megy már el, szeptember óta húzódik. Alkoholproblémák is vannak, de nem fejtem ki már. És hogy hogyan mehettem hozzá 1 ilyen emberhez? Nem volt ilyen vagy nem láttam, a terhesség alatt kezdett kialakulni, amikor apa lett, hiába próbáltam bevonni a dolgokba, többnyire lerázott, h majd, meg nincs most ideje stb. Ja és ami még nagyon rosszul esik, h meggyőződése, h egész nap fekszek, semmit sem csinálok bezzeg ő dolgozik... sosem tudtam megértetni vele, h nem így van. szóval nálunk válás lett a vége, de nem hiszem, h az ilyen emberek megváltozhatnak, sőt a kisebb verések után nagyobban jönnek, és egy idő után már nem lesz neki elég, ha téged bánt, a gyereket is fogja. Legalább is a pakliban erősen benne van... Én nem vártam meg.

a 13-as válaszoló a ritka kivétel!!!

14es voltam

Utolso, Ez a fajta szobeli fenyegetes is nagyon durva, valószínűleg egy hajszal valasztotta el attol, hogy meg is tegye.

Most meg jobban szegyenlem magam.

nekem egyszerűen az önbecsülésem nem engedné meg, hogy az első pofon után vele maradjak!! Valahogy többre tartom magam annál, hogy vele maradjak. Folyton az járna a fejemben, hogy megütött, de én azért még főzzek,mossak, takarítsak rá plusz teljesítsek az ágyban :) Ez lehet furán hangzik most, de én lealacsonyodva érezném magam.

Kb ezt érezném: "még meg is ütött, de azért rajtam élvezkedjen este" Hát nem tudom én ilyeneken gondolkodtam most el. Egyébként nem voltam ilyen helyzetben még, de úgy érzem azonnal kilépnék belőle.

Az említett példát nehéz megérteni, szinte lehetetlen.

Kérdező több is volt? Ha igen, ne gondolkozz, sajnos lépned kell, bármilyen nehéz is egy ilyen döntést meghozni!

Valóban vannak ritka kivételek!