Egy új házasságban a régi gyerek már nem számít? Hogy van ez?

Nyilván nem normális ez így, sajnálom, hogy neked (vagy, akiről beszélsz) így alakult. :(

De szerencsére nem is ez a jellemző egyébként, szóval nincs arról szó, hogy az első gyerek nem számítana.

Ismerős helyzet.

Anya meghalt, apa rá 3 évre összejött egy két gyerekes nővel. Ideköltöztünk, és azóta valahogy mindig én vagyok az utolsó, a két gyereket sajátjaként szereti (engem is, csak r.ohadtul nem érzem sokszor), ami nem gáz, csak ez lenne kölcsönös. A mostohám kb. utál, én vagyok a 7. a családban, semmi szavam sincs, a véleményem mindig elfelejtik kikérni, ha valamit mondok, akkor ellenőrzi, v elengedi a füle mellett, megaláz...

Apa ezekre egy büdös szót nem szól, szóval ő is hátat fordított nekem - pluszban úgy kezel, mint egy 13 évest.

Az én szüleim is elváltak (egy hosszú, és rendkívül ocsmány házasság után), majd apámnak új felesége lett, aki nem kis pereputtyoz hozott magával. Minket tesómmal mindig csak szidott-ütött apánk, egy szelet csokit sem vett soha, nemhogy mást, az új gyerekek (felesége unokái, egyéb rokonai) mindent megkapnak, és nyálas üzeneteket ír nekik facebook-on, hogy mennyire szereti őket...

Persze, élvezi, hogy nem ismerik az igazi, szégyellt oldalát. Távolról könnyű szeretni egymást.

Huhh, ez durva. Én az új házasságot képviselem, de én azon az oldalon vagyok, hogy bármi is történjen, az apának ott kell lennie a gyerekei számára, származzanak bármely házasságból! Én imádom apámat, és, ha a párom gyerekei épp idegesítenek, elég csak arra gondolnom, hogy mennyire apás voltam, és rögtön másképp tudok a helyzetre és a gyerekekregondolni. Szerencsétleneknek bőven elég, hogy a szüleik elváltak, nem kell ezt még fokozni azzal, hogy éket verek az apjuk és közéjük. Egyébként engem is mgszerettek már, remélem, ez maradni is fog. Én tuti tenni fogok érte.

Normális új házasságban igenis fontos a "régi" gyerek, mert neki - mindentől függetlenül egy apja és anyja van, őket nem pótolhatja senki!