17. éve vagyunk a férjemmel.15-11 srácaink vannak. Február óta van egy kapcsolata a kolléga nőjével. Most tudtam meg. Mit tegyek? Játszam tovább a szerető feleséget vagy csaljam meg? Nagyon fáj! És megalázva érzem magam.

1. Én nem viselem nehezen. Ne váljanak ha a nőt nem zavarja h félrek... de onnantól sztem h az asszonyt zavarja (márpedig sztem mindenkinek lejött h zavarja) akkor nincs mese. Onnatól igenis válóok.

2. Eddig nem szóltam bele csak az szúrta a szemem amit az esküről mondtál de nem tudtam h te tudod h milyen szertartás szerint házasodtak és mire esküdtek.

Ha már felhozol valamit akkor ne csak 1 részét hozd be a képbe. Mert h te ezzel a mondattal: "tudtommal, még az egyházi szertartásokban is arra esküdnek" úgy vontad egy kalap alá az összes vallást, esküt mindent h csak na.

Itt te vagy az aki csak a saját megcsaláspárti oldalát képes látni.

Undorodom a megcsalóktol és nállam nem is lenne vitatéma h elhagynám-e de ÉN belátom h nem mindenki ilyen és van aki velemaradna.

#41-es válaszoló:

1, Tudod, a szóba jövő megoldások közül egyedül a válás az, ami nem igényel koóperációt a felek között, ha a Kérdező véli válóoknak, akkor nyilván elválik ő, ha a férje vélné annak, nyilván elválna ő...

2, Lehet, az egyházakkal kapcsolatban nem precizen fogalmaztam (amúgy ateista vagyok, ehhez képest tudtam kapásból az általad felvetett ellentmondás okát). Az, hogy te elválnál, az nyilván a te dolgod, szerintem a megcsalás ugyan hazugságnak hazugság, de önmagában nem kényszeríti a másikat semmire. Az azonnali válóokok meg szerintem az olyan nagy horderejű hazugságok, amelyek a vétlen felet is kényszerhelyzetbe hozzák, pl. a család alapvető létbiztonságát veszélyeztetik, vagy pl. gyermekvállalással kapcsolatosak. És hát persze a brutalitás, az erőszak súlyosabb formái, ilyesmi...

Az a szép. Mert még ha csak szimplán testi kapcsolat lenne köztük. Már nekem az is sok volna. De h tulképp lelkitársként tartja..... hát elég dúrva. Gondolj bele. Ő az akivel mindent megbeszél akihez lelkileg kötődik te meg... egy háztartási robot.

Sztem már magad sem tudod h mit akarsz. Jól gonodld át a dolgokat. Ha úgy érzed h képes volnál így együtt maradni a férjeddel h mindíg azon fog járni az eszed h mit csinál azzal a nővel, vajon elhagy-e érte? akkor nyugodtan mutatkozz be neki v várd h vagy őt hagyja ott a férjed v téged.

Kedves Kérdező, a férjed által megjelölt ok teljesen hihető... innentől szerintem, ha van határozott szándékod (mondjuk válni akarsz) azt akkor lépd meg, ha nincs ilyen, akkor meg ilyen értelemben ne csinálj semmit, mert a kavarással a kavaró rendszerint csak önmaga alatt vágja a fát.

Amikor nálunk volt a páromnak ilyesfajta viszonya (jó évtizede) én egyszerűen változtattam azon, amin változtatni kellett (a ti esetetekben ugye az, hogy egymással beszéljétek meg a feszkóitokat a szőnyeg alá söprés helyett) és megvártam, amíg elmúlik...

Igen, sokszor ez hiányzik, hogy a házastárs lelki társ is legyen. Meg lehessen vele érzéseket, gondolatokat is beszélni, ne csak a napi rutin-dolgok jelentsék a kapcsolatot.Itt a férjednek kellene lépnie: elmondani a hölgyeménynek, hogy a felesége mindent tud, és a legfontosabb ultimátuma, hogy fejezzék be a szerelmi kapcsolatukat. Ahogy magam ismerem, én felhívnám a nőt, és elmondanám, hogy fogja vissza magát, és ha nem elég neki a férje, akkor keressen facér pasast magának.Kilátásba helyezném, hogy elmégy addig, hogy a férjének és a főnökének is elmondod viselt dolgaikat.

A továbbiakban minden attól függ, hogy szeretitek-e egymást még, és képesek vagytok szemrehányások nélkül új alapra helyezni kapcsolatotokat. Én elhiszem, hogy két ember között kialakulhat egy szimpátia, meghallgatják egymást, vigaszt adnak egymásnak, de ennek nem feltétlenül velejárója, hogy megcsalják a párjaikat. Az ember nem ösztönállat, hanem mérlegelő, erkölcsös lény. Ahogy a boltban megállom, hogy nem teszem zsebre az árut, mert ez a szabály, nem bújok ágyba más feleségével, más férjével, még ha tetszik is nekem, mert hűséges vagyok a páromhoz, és képes vagyok uralkodni érzéseimen.

Ha megváltozna a párod, visszatérne hozzád - én nem rúgnék fel ennyi évet, és a gyermekeidnek is jobb családban. És ha neked is jó vele a szex, akkor magadra gondolj, és ne büntess megvonással! Légy olyan klassz nő, akit újra felfedez a pasija!:)

"Kilátásba helyezném, hogy elmégy addig, hogy a férjének és a főnökének is elmondod viselt dolgaikat." - látod, én meg pont ettől óvnám a Kérdezőt.

A főnök egy egyszerű sztori, egyszerűen semmi köze a dolgozói magánéletéhez, ahhoz van köze, hogy a dolgozó elvégzi-e a munkáját, amire szerződött. Ha mondjuk én főnök lennék, és engem találna meg ilyennel egy hozzátartozó, baromira nem érteném, hogy mi közöm az egészhez, és miért terhelnek engem egy szappanoperával. (az ő szemszögéből - ne tagadjuk - az) Ha meg én lennék az alkalmazott, és a főnököm találna meg magánéleti erkölcsi intelmekkel, odab...nám neki az azonnali hatályú felmondásom, azt csináljon amit akar... elvégre is x mennyiségű munkaerőmet vette meg a pénzéért, nem a lelkem...

A férj, no az már egy több esélyes dolog. Ha a férj szintén házassági mentőakcióba fog, akkor azzal a kérdező jól járhat, mert szövetségest talál.

Ha ellenben szakít, akkor a kérdező bukja, mert a nő facér lesz, a férj meg nyilván nem a kavarót fogja választani.

Ha a férj feldobja, hogy "jó, csaljuk vissza", akkor a kérdező nem tudom, mit fog csinálni:))

Ha a férj azt mondja, hogy "tudom és elfogadtam így", akkor meg a kérdezőnek lesz kellemetlen.

Szóval innen nézve a férjjel beszélés a siker 25%-os esélyét hordozza...

Valóban nem egyszerű helyzet ez.Mindenki a habitusa szerint reagál a dolgokra. Sajnos mára ez lett a munkahely.Régen bizony a főnök figyelemmel tartotta a beosztottai magánéletét, elsősorban a családja, gyermekei sorsát, és az italos, csélcsap embert megregulázta, ha az anya bement panaszkodni. De az valóban más világ volt.Bár itt egy munkahelyi liezon bizony, ha én főnök lennék, b.ná a csőrömet. Jellemtelen embereket nem alkalmaznék. De sem főnök nem vagyok, sem hatalmam nincs, így legfeljebb gondolatban köpnék az erkölcsi felfogásukra.

Mit tudunk ennek az asszonynak tanácsolni?Vágjon jó pofát, és tűrjön? Éljenek egy fedél alatt, de külön háztartást vezetve?Költözzön a nő albérletbe, s hagyja a fiait az apára, próbálja csak meg,míg a ő félrekufircol, az asszony milyen gondokat cipel a hátán? Mutassa, hogy vidám, nem érdekli ez a szerelem, vagy lógassa az orrát, legyen ingerült - s ez megnyugvás a pasasnak, hogy miért kacsingat kifelé?

Mindenesetre egy ilyen tisztességtelen emberrel, aki ilyen helyzetet teremt, hogy nem válok, de továbbra is megtartom a barátnőmet - lehet bármit is tervezni a jövőre? Patthelyzet.

#50 - nézd, én mint már írtam is, egy hasonló helyzetben az életemben bizony azt csináltam, hogy "csak vártam" - és működött a dolog. De ez nyilván egyéni habitus kérdése is...

Jó pofát vágni meg természetesen nem kell, elég, ha az ember "természetes pofát vág", időnként elmondja őszintén amit gondol és érez, de nem ezen balhézik állandóan...