Szakítsak, vagy tűrjem el?

Megértem hogy nem akarsz így babát vállalni, én se tenném.

Azt se nézném el, ha este 7-kor végez a munkával, még az is késő, épp hogy haza ér a fürdetésre, vacsira, hogy minden nap még 2 órát ellóg, ez tény hogy nem jó. Igen meg kellene állapodni melyik napokon mehetne el. De neked is jár a kikapcsolódás, ugyanígy!!!

de engem is érdekelne, mi van a hétvégékkel???? Amúgy ha otthon van mennyit foglalkozik a gyerekkel, stb... Mennyire lehet vele erről beszélgetni, hajlandó-e lemondani 1-2 napról, hogy akkor te mehetnél el.... stb.

Ennyiből én nem tudom azt mondani, hogy jól teszed-e. Mi óta tart ez az állapot?

Sok kérdés van még, hogy bármit is nyilatkozni lehetne...

Szóval a délutánjait és a hétvégéit veled tölti, értetek dolgozik ilyen undorító szar beosztásban és sajnálsz tőle 1,5 órát.

És annak biztos nincs gyereke, aki nem így gondolja.

Gratulálok neked, még véletlenül se fogadd el, hogy nincs igazad, mert biztos rosszat akarnak neked a válaszolók és nyilván fogalmuk sincs róla milyen házasságban élni és gyereket nevelni.

De akkor miért nem mész el kikapcsolódni délután te is, mikor ő otthon van? tudom, hogy ilyenkor az ember besavanyodik otthon, én is így voltam, de visszajött az életkedvem mikor újra dolgozni jártam, beszélgethettem másokkal is, nem csak családdal.

Szerintem csak rád férne egy kis barátnőzés, menj el te is kondizni, szerezz új barátokat, talán jobban megérted a helyzetet, azért nem ilyen szörnyű szerintem!

" Aki azt írja, hogy egy férfinak aki dolgozik jár hogy mindennap elmenjen, annak vagy nincs gyereke, de még lehet párja se! "

neked van de vajon megérdemled?

Hadd kérdezzem meg ismét, hogy a párod mit szólt, amikor neki ezt elmondtad?

Mert eddig úgy jön le, hogy magadban mérgelődsz, de vele nem beszéltél erről.