Miért válnak olyan sokan kis gyerekesek?

Ha érdekel egy személyes tapasztalat...

11 hónapos a lányom, és másfél hónapja vagyunk elválva. Nekünk is tervezett gyerek volt. Pár hónap alatt sokminden kiderülhet, pont azért, mert egy gyerek kicsit másképp rendezi az ember életét. Nem volt baj a babával, nem volt sírós, nem volt görcsös, nem kellett éjszakákat virrasztani mellette, és igazán azt sem mondhatta a voltam, hogy elhagytam magam, és már nem voltam nő, csak anya. A súlyomat visszanyertem egy hónap alatt, az alakomat három alatt, és nem töltöttem időt sem fodrásznál sem szépségszalonban, sőt. Nem volt bajom az intimitással sem, de...

voltam más városban dolgozott, nem messze tőlünk, de nagyon ritkán járt haza, hetente egyszer vagy kétszer, ugyanis a szülei ott laknak, és gondolom egyszerűbb volt anyucihoz hazamenni, aki mindenben kiszolgálta, mert itthon azért elvártam, hogy segítsen dolgokban. Ez később úgy jött le, hogy itt ő csinált mindent. Bankhitelünk van, amit ímmel ámmal fizetett, holott közös megegyezéssel vettük el, és mindennel egyetértett, mikor megbeszéltük a részleteket, engem meg hívogatott a bank egyfolytában, hogy tartozunk, el vagyunk maradva. Számlákra állította, hogy kifizette ahhoz, hogy párszor majd levágták a villanyt mert dehogy fizette ki. Napokig nem látta a gyereket, s mikor hazajött, akkor megsimogatta a fejebúbját, és elment játszani a gépen, vagy ki a haverokkal. Soha bár egy órát nem vigyázott rá, az elején próbáltam vele hagyni, de húszpercenként hívott, hogy mikor jövök haza, úgyhogy ez esett. Jelzem, naponta másfél órára mentem el itthonról terembe, ennyit kellett volna mindössze vele legyen, és ezt sem minden nap. Gondolom, ennyi elvárható lenne egy apától. Aztán egyre kevesebbet láttam a fizetéséből, fizetéskor eltűnt egy hétre, oszt mikor előkerült, már nem volt pénze; rejtély, hogy mire költötte, hiszen anyuci fizette az ingázását, kajára nem költött...

Lassanként kiderült, hogy ő kissé úgy gondolja, hogy a gyermek a nő felelőssége, a férdi dolga az, hogy dicsekedjen a gyerekkel...persze sosem ismerte be, de így viselkedett. Aztán karácsony előtt egy héttel összevesztünk, és megmondtam, hogy ebben a kempingben nem vagyok hajlandó tovább élni, s ha nem tud megváltozni, változtatni a viselkedésén és a hozzáállásán, akkor elég volt, vége. Nagyon hamar beleegyezett, hogy akkor vége, közös megegyezéssel váltunk, egy hónap alatt kimondták.

Előfordul, hogy egy gyerek olyan felelősség, és olyan életmódosító, amit egyik fél - ez esetben a férj - nem fog igazán fel, és mikor belekerül szeretné megőrizni a volt életét, amit csak úgy lehet, ha a másik csinál mindent a gyereket illetően. Ezt senki sem bírja sokáig. Azt hiszem, hogy neki tetszett a család, mint idea, mint elképzelés, de nem fogta fel, hogy ehhez több kell, mint szépen beszélni róla, és a gyerek nevelése, a gyerekkel való kapcsolat igenis az első órától kezdődik, nem lehet megvárni, amíg már beszél és olvas, hogy foglalkozzunk vele.