Két hete rájöttem, hogy a feleségem megcsal, mást szeret. Megértem, volt oka rá. Érzelmileg sivár, bezárkózott ember voltam. Most nagyon fáj és szeretném őt visszakapni. Mit tegyek?

#7/12:

na tessék: itt a menetrendszerű - tényleg idióta, ahogyan másra fröcsögi! - sötéttahó prolijancsi/prolimári: az ügyeletes amőba. Pffjjj.

Te pedig, kérdező, azt kaptad, amit érdemeltél. Az agyagba döngölted azt az embert, aki őszintén szeretett. Nem fogod visszahozni ebből az állapotból: a sors megfizet egyszer-egyszer. Próbálj jobb ember lenni ezután.

NEm akarlak elkeseríteni,de egy bizonyos kor után az ember gyökeresen nem tud megváltozni....mondhatja, bízhat benne,de nem fog menni. Előbb utóbb visszafordul a saját , "jól bevált" viselkedési mintáihoz. Lehet, hogy bizonyos időre feltudsz hagyni a "marhaságaiddal"...de csak az idő a megmondhatója, hogy meddig tudod megjátszani magad...hisz ha 18 éven keresztül ilyen voltál,akkor az olyanná válás csak színjáték.

És akkor most két közhellyel zárnám a monológom:

"Néha csak akkor jövünk rá hogy mennyire szerettük a másikat, mikor már elvesztettük."

"A remény hal meg utoljára"

23N

Semmi sem lehetetlen:igenis meg lehet változni,ha mind a kettő fél akarja!

Amíg nem költözik el a pasihoz,és nem akar válni addig VAN remény.

És igenis kell néha egy ilyen pofon az élettől, hogy rájöjjünk, mit akarunk valójában.

!3 éves nő vagyok, és nálunk a férjem lépett félre,máshol kereste a boldogságot...beláttam a hibámat,ő is, szakított a nővel újrakezdtük.

23 éves házasság után!Jobb minden mint valaha!Májusban 25 éves házasok leszünk!

Ne add fel,de sok múlik a feleségeden is ő mit akar! Szurkolok!

Nálunk hasonló volt a helyzet, de én vagyok a feleség. Életem szerelme volt, de nem becsülte, gonosz volt,és nagyon-nagyon sokára, de kiszerettem belőle. A gyerekek miatt nem váltam, de szeretőm lett. Akivel jól érzetem magam végre. Aztán egy nap nem bírtam tovább, összecsomagoltam és azt mondtam a férjemnek, hogy nem bírok vele tovébb boldogtalanságban élni, elhagyom. Az a gonosz dög úgy zokogott, mint egy kisgyerek, nekem mega kezembe fagyott a börönd füle meglepetésemben. Leültem, meghallgattam, ő is engem, évek óta előszőr igaziból.

Én adtam neki akkor egy utolsó esélyt, és azóta a tenyerén hordoz, megbecsüli a visszakapott lehetőséget. Nem szerettem vissza belé, szerintem már soha nem is fogok, és készen állok újra lépni ha visszaváltozik, de amíg szépen bánik velem, addig vele vagyok.

Amúgy szerintem csak arra várt már a feleséged, hogy a legkisebb gyerkőc is kirepüljön, aztán lépett volna. Eredetileg én is így terveztem, de nem bírtam kivárni.

Ha szereti a szeretőjét, rosszabbak az esélyeid.

Próbálj meg kultúrált együttélésre törekedni az elején, és ha már egy kicsit is hisz neked, hogy a kedvéért változol, hátha újra nyit feléd. Hátha.