Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Romokban a házasságom, mit tegyek?
Röviden próbálom meg leírni a lényeget:
10 éve vagyunk házasok, 3 gyermekünk van.
Kb. fél éve kiderült, hogy a feleségem megcsalt kb. 2 évvel ezelőtt, több alkalommal és több partnerrel.
Gondolom, hogy nem kell ecsetelnem, hogy mit éreztem, mikor megtudtam...
Ő, miután mindez kiderült közölte, hogy ezek után már nem tud a szemembe nézni tiszta lelkiismerettel, ezért jobb, ha elválunk. Én ebbe nem egyeztem bele, talán, mert még mindig szerettem, talán, mert féltem a változástól, talán, mert gyerekeink vannak...mindegy, lényeg, hogy (hihetetlen, de mégis igaz...) a történtek után még én voltam az, aki szinte térden kúszva könyörögtem, hogy próbáljuk meg helyrehozni az egészet és maradjunk együtt.
Sajnos később be kellett látnom, hogy nem tudok megbízni benne soha többé...Minden szavában kételkedek (ez azt hiszem, hogy érthető, hiszen éveken át hazudott nekem...), ez odáig vezetett, hogy egy idő után már rögeszmémmé vált, hogy biztosan nem mondott el mindent és most is folyamatosan a szemembe hazudik. Ez a tudat annyira felerősödött bennem, hogy egy idő után már úgy éreztem, hogy mikor kérdezek valamit tőle, nemcsak, hogy a szemembe hazudik, hanem még ki is röhög...úgy éreztem, hogy az van az arcára írva, hogy "te szerencsétlen balek, te akartál velem maradni, azt csinálok, amit akarok és te nem tehetsz semmit...".
Nagyon szégyenlem, de nem tudtam visszafogni az indulataimat és ma reggel a gyerekek előtt megpofoztam.
Úgy jöttem el reggel dolgozni, hogy közölte velem, hogy végeztünk, elválunk.
Miért van, hogy még én érzem magam szar alaknak a történtek után?
Nagyon el vagyok keseredve és nem tudom mit tegyek.
semmiképp sem akarok elválni. A gyerekek sem bírnák ki.
Minden tanács érdekel.
válasza:Nem magától vallotta be, hanem gyanút fogtam és elkezdtem szaglászni és mikor találtam valamit, akkor rákérdeztem. Ekkor bevallott egy pici részletet (ami másnál sima válást eredményezett volna...). Később, egyre több és több dolog került napvilágra. Most ott tartunk, hogy az 5. "nagy vallomás"-on vagyunk túl. Mindegyiknél előkerült egy újabb apró, de szerintem nagyon lényeges és addig titkolt újdonság... És mindegyiknél azt mondta nekem, hogy "most már tényleg mindent tudsz". És én mindegyik vallomásnál elhittem, hogy tényleg mindent elmondott, de mindig bennem volt egy pici kételkedés...
Viszont a legutolsó vallomása, az 5., az tényleg igazinak tűnt, leült velem szemben és pontról pontra sírva elmesélt mindent, nagyon sok ú3j dolog derült ki a 4. vallomás óta, sokkal több, mint pl a 3.-4. közt. Lényeg, hogy azt hiszem, hogy ezúttal tényleg sikerült elérnem, hogy teljesen őszintén mindent bevallott. És láttam rajta, hogy nagyon szégyenli és azért nem mondott el eddig mindent, mert, ha egyszerre zúdítja rám az egészet, akkor összeomlok (lehet, hogy ebben igaza is volt, ismerve a részleteket...). Illetve nagyon szégyellte magát és emiatt is nehéz lett volna elmondania mindent.
(Tudni kell, hogy én a minden alatt valóban a mindent értem, az apró részletekkel együtt, azt hiszem csak így érthetem meg igazából, hogy mit miért tett. Ezt a sok apró részletet titkolta idáig.)
Ma reggel azzal hozott ki a sodromból, hogy rákérdeztem, hogy nem akar -e esetleg még valamit mesélni és erre ő nagyon megvetően és nagyon flegmán közölte, hogy már mindent elmondott és elege van abból, hogy úgy kell leélnie az életét, hogy nem bízom meg benne. Erre elöntötte az agyamat valami... Mi az, hogy még ő az, aki méltatlankodik amiatt, hogy én kérdéseket teszek fel???? Mi az, hogy neki van elege mindenből??? Ezután csattant az első pofon.
válasza:Én ezen már rég túl vagyok... Épp eleget gondolkodtam azon, hogy én hol hibáztam...
Sohasem voltam papucs. Ameddig ez az egész nem derült ki, addig teljesen másképp viselkedtem és gondolkodtam. Most viszont tény, hogy elég szánalmas alaknak érzem magam, amiért ezt velem meg lehetett tenni...
A pofozást viszont aláírom, hogy nem lett volna szabad.
válasza:Nem tudom miért szapulod szegény kérdezőt. Ha a felesége szemében nem lenne férfi, vagy papucs lenne, hozzá se kellett volna mennie. Vagy nem szül 3 gyereket. Vagy elválik tőle időben. Az asszony megérdemelte, és örülj neki, ha válni akar.
Egyébként szerintem rosszul tetted, hogy annyit faggattad. Jobb lett volna, ha tényleg kevesebbet tudsz, akkor talán ez elkerülhető lett volna. A gyanakvással neki is pokollá válik az élete, és a végén belehajszolod, hogy megint megtegye. Minél több dolgot tudsz, annál jobban eszi az agyadat. Akkor is azt mondom, jobb lesz neked nélküle. Így már tisztelni sem lehet a másikat szerintem.
válasza: válasza:Nem..., erre mondom, hogy szánalmas vagyok, de semmiképp sem papucs. Szerintem papucs az, aki mindent megenged a feleségének, csak azért, mert nem akar veszekedést, behúzza fülét-farkát. Na ez nálunk nem így volt sohasem. Talán épp emiatt tartunk itt, mert nem voltam és nem is vagyok papucs.
Más kérdés, hogy szánalmas, amit tettem...
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!