Hogy jöttetek rá, hogy a férjetek megcsal titeket, szeretőt tart?

Megváltozott a viselkedése. De mivel gyerekprojekten voltunk, és én többször elvetéltem, azt hittem emiatt olyan feszült velem. Végül felmentem egy közösségi oldalra, ott nézelődtem a nő ismerősei között, és a hetedik érzékemmel ráéreztem, hogy ezzel a nővel van valami. Rákérdeztem úgy általánosan, ő tagadott, én pedig elhesegettem magamtól a rossz érzést.

Pár hónap után (amikor végleg terhes maradtam), bevallotta, hogy hosszú hónapokig csalt. Én pedig nevesítettem a hölgyet. Ő ledöbbent, honnan tudom.... Hát igen, az a hölgyike volt, akit kiszúrtam anno a közösségi oldalon.

Borzalmas kálvária volt, én romokban 4 hónapos terhesen. Onnantól kínlódás, fájdalom, csalódás, s minden amit el tudtok képzelni. Próbáltam megbocsátani, azt hittem, menni fog, s ő is ígéretet tett, hgoy soha többet. A gyerek miatt sem akartam kidobni őt, ha már nagy nehezen megmaradt. De ma már bánom. Soha nem tudom ezt megbocsátani neki. :-(

Sértődöttségem miatt érzelmileg csak vegetálunk. Főleg én. Valószínűleg el fogunk válni előbb-utóbb.

én a csalárd fél vagyok. elolvasta az smseimet. kétszer. első alkalommal kimagyaráztam azokat a bizonyos kétértelmű üzeneteket. második alkalommal már nem lehetett, meg se próbáltam. elváltak útjaink. de nem is baj. a gyereknek nem volt nagy törés, még baba volt.

egy korábbi kapcsolatomban pedig épp emailt írtam a szeretőmnek, egy percre felálltam közben a monitortól, talán hoztam egy bögre teát, már nem tudom, s mire visszaültem volna, már a párom ült a helyemen megrökönyödve. mindig ilyen apró hanyagságokon bukok le. próbáltam kisebbíteni a dolgokat. a taktikám: ne tagadd, amit nem lehet, ismerd be bűnbűnón, hogy úgy tűnjön, most aztán igazán őszintén kiöntöd a lelked, de ne árulj el egy fikarcnyit se többet a szükségesnél. így hát elmondtam, hogy igen, vonzódom ahhoz a másikhoz, szánom-bánom, de tagadtam, hogy lefeküdtünk volna. az a kapcsolat akkor túlélte így. a szerető meg úgyis lekopott hamarosan. jól döntött akkor az akkori párom, hogy velem maradt, hiszen egy év múlva újra előbukkant az a bizonyos felforgató csábító, és én nemet mondtam neki, hogy megkíméljem a páromat a fájdalmaktól, és azóta is hősnek érzem magam emiatt, hiszen rohadtul kívántam. persze később jött valaki más, akire aztán ráment a kapcsolat...

a mostani kapcsolatomban viszont már elmondom a stiklijeimet és megbeszéljük. eddig egy-két ilyen eset volt, nem mondom hogy nem teszi labilissá a kapcsolatunkat, de látja rajtam, hogy milyen szerelmes vagyok belé, és így talán könnyebb elviselnie. azért mostanában úgy tervezem, hogy megpróbálkozom a monogámiával.

én még nem buktattam le egyik páromat sem. azt hiszem, hűségesek voltak. de ha nem, az sem érdekel már.

15:!2

Remélem tényleg nagyon szerelmes vagy most. És azt is remélem, hogy ez a párod, akibe szerelmes vagy, megcsal, majd feltörli veled a padlót. :)

15:42

Azért az korrekt, hogy így leírtad.

De hagy reagáljak már rá. Azt nem értem, hogy minek az ilyen beállítottságú embernek a pár? D..gni lehet állandó partner nélkül is. Mi szükség van akkor arra, hogy ilyen keményen megbánts valakit, aki bízik benned? Vagy miért nem keresel akkor egy olyan partnert, aki abszolút elfogadja a nyitott kapcsolatot. Szerintem találni ilyet. Ha már az elején közlöd, hogy nem vagy monogám típus, akkor miért mész bele egyáltalán a kapcsolatba? Neked sem jó ez így, gondolom.

azért ne úgy képzeljétek, hogy úton útfélen hűtlenkedem, és valaki csak arra kell nekem, hogy keféljünk egyet. roppant szerelmes szoktam lenni. de mondjuk úgy, minden kapcsolatomban volt egy vagy két hosszabb-rövidebb elcsábulás. de nem több. ettől még nem mondanám magam poligám természetűnek, csak szimplán hülyének. az ok pedig, amiért nem jelzem előre a nyitott kapcsolat iránti igényemet a bimbódzó párkapcsolataimban, az az, hogy a legkevésbé sem szeretnék nyitott kapcsolatban élni. fájna, ha megcsalnának, és az is, ha nekik mindegy lenne, vagyok-e mással. az én kapcsolateszményemben a felek alapvetően hűségesek, vagy legalábbis azok szeretnének lenni, és ha nem is megy mindig, a szerelem és elkötelezettség akkor is nagyobb annál, hogy a hűtlenség megtörje. én nem hagynék el senkit azért, mert félrekefélt. rohadtul fájna, de nem hagynám el, ha szeretem.

amúgy direkt írtam úgy, hogy ne lehessen kideríteni belőle a nemem. gondoltam hogy a sztori alapján mindenki férfinak vél. pedig nő vagyok. és anya.

megnyugtatásul közlöm, hogy a volt férjem hamar kiheverte a fájdalmakat. a gyerek felé is csak egy-két havonta néz, a láthatás viszont korlátlan. mindenki boldog.

tudom hogy sokakat megbántottam eddigi életem során, nem is érzem magam túl jól ettől. nyugi, van azért lelkiismeretem. törekszem is rá, hogy ne okozzak már túl sok fájdalmat. pláne hogy most fülig szerelmes vagyok. azt hiszem mostantól tényleg hűséges leszek!