Egyedülálló anyukaként kellek még egyszer valakinek?

Jó kérdés... Az én fiam is 3 lesz lassan, de már évek óta egyedül vagyok, pedig szintén.. se csúnya nem vagyok, se buta, csak egyszerűen nincsenek a környezetemben 30-as pasik, akik függetlenek. Vagy épp más kell nekik. Mondjuk nekem igazából nem az önbizalmammal meg az önértékelésemmel van baj, csak nem hozza úgy soha a helyzet, hogy tudjak ismerkedni.

Ha elmegyek bárhova (vásárolni pl.) általában a picivel megyek, és ha lát is egy pasi, nem az lesz az első gondolata, hogy "húúúú.. de jó nő ez, biztos egyedülálló".

Nehéz dolog ez.. de én még reménykedek, hogy talán egyszer lesz valakim. :)

Egy festett vörös. 32/N :)

jaj, ez az önsajnálat nagyon unalmas. semmire nem mész vele!

élj, neveld a gyerekedet, járj társaságba. biztos lesz valaki, akinek megtetszel, és elfogadja a kisfiadat!

nézz már szét egy kicsit! mennyi patchwork család van manapság! anyámnak 20 évvel ezelőtt is ment a dolog, pedig akkor még kicsit más idők jártak. imádtam a nevelőapumat, persze inkább barátként kezeltük egymást, de sose bántott vagy kiabált volna velem.

39 éves vagyok.Több mint egy éve élek együtt egy 31 éves elvált kétgyermekes nővel.Egy dolgot bánok csak!Azt, hogy nem hamarabb ismertem meg!!!!!Nagyon jó vele!Tehát ne félj!Tudod........

Zsák a foltját!!!!

Fel a fejjel!

"Mert ha vörös vagy, akkor már el is hívtalak randira."

Na nehogy már, én kérdeztem elöbb hogy vörös-e, már rég lestoppoltam, neked séta van pancser!

Egyébként közben kiderült nem is vörös, szóval tárgytalan az ügy.

Szerintem minden esélyed megvan a boldogságra. 29 éves vagy, vagyis FIATAL! Én 27 vagyok, nem különösebben csinos nő, de így sem okoz problémát az ismerkedés. Egy kisgyerek szerintem nem szokott megoldhatatlan problémának bizonyulni egy kapcsolatban, ha valaki szeret, akkor őt is el fogja fogadni. A 30-as pasik közül amúgy is nagyon sokan túl vannak már egy sikertelen házasságon, és nekik is van gyerekük.. A gyermektelenek közül pedig sokan keresnek hozzád hasonló, normális nőt, mert már vágynak a megállapodásra, és nem fogja elrettenteni őket, ha egy kisfiú is jár melléd:)

Válás után biztosan nehéz talpra állni, új életet kezdeni, de egyre könnyebb lesz idővel, és élvezni fogod a független, új életedet. Gondolom eddig lehetett elég sok problémád, ami most a volt férjeddel együtt eltűnik az életedből.. Semmiképp se arra várj, hogy besétáljon az életedbe egy férfi, és teljessé, boldoggá tegye az életedet. Ez nem valószínű, hogy meg fog történni. A saját lábadra kell állnod, élni az életedet, társaságba járni, találni néhány hobbit, olyat, amit akár a kisfiaddal együtt is csinálhattok, járj kézműves szakkörre, sportolni, bármilyen csoportos tevékenységben vegyél részt és ismerkedj. Egy életvidám, tevékeny nő vonzza a férfiakat. Csak arra vigyázz, hogy ez alkalommal már úgy válassz, hogy jól megnézed, kivel kezdesz! Lehet, nem az első lesz a tökéletes, várd ki ameddig rád talál a szerelem!

Az önbizalmadon egyrészt nagyon sokat dobhat, ha elhiszed magadról, hogy sikered lehet, ezen kívül ha sok időt töltesz olyan emberekkel, akik kedvelnek: barátok, családtagok. Egy szerelem pedig tényleg csak a hab lehet a tortán!:) Sok sikert kívánok!

Szerintem nem onnan kell megközelíteni, h "pasi kell".

Hanem onnan, hogy élj, barátkozz, érezd jól Magad, építs kapcsolatokat - barátságokat. És szerintem inkább abból az irányból valószínűbb, hogy betoppan majd a Nagy Ő.

Ha még ilyen pici a gyerkőc, akkor egy randi is túl életszagú lenne abban a fázisban, mikor romantikázni kéne. Helyette meg lenne a - vacsi-fürdés-altatás, menni érte oviba, stb. Pedig akkor még a pasi csak Rád lenne igazán kíváncsi.

Ha viszont egy barátságból indul a dolog, ott már tök természetes lesz ez a része.

Addig meg keress egy jó szeretőt. ;)