Más egyedülálló anyában is van ilyen félelem?

Ha te jól neveled és az apja is normális, akkor egy harmadik személy nem tud kárt tenni.

Ugyanezeket a kerdeseket felteheti az apa is. Gondolom, Te sem fogod elasni magad. Ha tenyleg intelligensen fogjatok kezelni a szetmenest, gyereknevelest, uj par valasztast, ha mindig is a gyerek joletje all elotetek, akkor nem lesz tul sok problema. Mindkettotoknek azt kell szem elott tartani, hogy parok jonnek-mennek, gyerek az marad, a Tietek orokre.

Nálunk nehezen megy a dolog. 4 éves a gyerek, nemrég vagyunk külön. Előtte szó szerint nem érdekelte a gyerek, most, hogy már külön vagyunk, ragaszkodik hozzá. Sajnos bírósághoz kellett fordulnom, mert ugyan annyi időt akar vele lenni amennyit én, így most a tárgyalásig 1 hét nálam, 1 hét nála,ami nem jó a gyereknek, oviba sem tud így járni. És tudom, hogy amikor nála van, visz oda nőket, mindig más vigyáz rá, nagyon rossz érzés, de nem tudok mit tenni ellenea tárgyalásig. Ha normálisan állna a dolgokhoz, és meg tudnánk beszélni, hogy mi a gyerek érdeke, nem kellne így lenni. Idegeim már nem bírják sokáig. Nagyon rossz érzés. De azért azt tudom, hogy nehéz elfogadni más gyerekét, nem biztos, hogy a te férjed rögtön bemutatja a barátnőjének. Nálunk "próbálja" ellenem nevelni úgy érzem, dacból mivel most megvesz mindent a gyereknek, meg viszi ide-oda, mindig mondja neki, hogy "neked ez az otthonod ahol apa van". Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz, aki soha nem foglalkozott még az előző kapcsolatából származó gyerekeivel sem.

Mondjuk én nem is szülnék gyereket olyan férfitól, aki nem foglalkozik a már meglevő gyerekeivel....

4 éve váltam, szinte nincs olyan nap, hogy ne rimánkodnék, hogy exem találjon már végre valakit tartósan maga mellé. Így egyedül túl sok ideje van baromságokon gondolkodni, és ezeket az agyament képzelgéseket a gyerekeimmel megosztani. Ha lenne valakije, talán lekötné a figyelmét, és nem én lennék műsoron. Nem tudom, hogy egy pasi miért nem tud továbblépni. Tehát én nem félek, és Te se félj. A gyerkőc tutira nem elszerethető :)

én attól tartanék, hogy egyedül helyt tudnék e állni és elég lennék e a gyerekemnek, fegyelmezni tudnám e apa nélkül. bennem ilyen félelmek vannak!

Az én férjemnek van egy kisfia az előző kapcsolatából, ő most 6 éves, a közös gyermekeink pedig 3 évesek, ikrek. A kisfiú nálunk tölti a hétvégéket. Amíg nem voltak közös gyerekeink addig nem volt gond, én megbeszéltem az édesanyával mindent, a legapróbb részletekig, a lefekvés időpontjától kezdve, a mennyit és mit nézhet a TV-ben a gyerek témáig, nehogy másként szabályozzam, "neveljem", ahogy azt az édesanyja szeretné. Ez így működött is, most viszont olyan szempontból nehezebb, hogy a saját gyerekeimnek más dolgokat engedek meg, másként nevelem őket és nehéz összhangot találni, mert az viszont kivitelezhetetlen, hogy a férjem fiának mondjuk (konkrét példa) nem engedem meg, hogy játsszon a kutyával, mert az ő édesanyja ezt nem akarja, az én gyerekeim meg simán rohangálnak vele az udvaron... Szóval ez megnehezíti a dolgot, de próbálok továbbra is az édesanya szabályait tiszteletben tartva viselkedni. Elszeretni meg egy gyereket nem lehet, ez eszedbe se jusson :) Nem a másik nőnek fogja mondani, hogy Anya. És ha a volt párod és az ő uj párja normális, akkor eszükbe sem jut ellened hangolni a gyerkőcöt. Szerintem mondjuk nem is lehet.De nem egy egyszerű helyzet egyik oldalról sem, sok türelem és elfogadás kell hozzá. Sok sikert!