Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehet ilyenkor egy apa, és mik az esélyeim?
Üdvözlök minden Kedves Fórumozót!
Megpróbálom az elején kezdeni a történetem, összejöttem egy lánnyal, rózsaszín köd, minden megvolt, rá pár hónapra állapotos lett, majd kimutatta a valódi egyéniségét, amivel kb. 3,5 évig együtt is sikerült élnem. Az igazi probléma a házasságunkkal kezdődött, előtte is voltak gondok, de akkor indult el igazán. Kezdjük azzal, hogy külföldre jöttem dolgozni, mert otthon nem találtam munkát, ő közben az exeivel találkozgatott, meg bulizgatott a gyermekünk nevelése mellett. Állítólag nem csalt meg, nem is firtattam a dolgot soha. Amikor felmerült, hogy házasodjunk össze, már 2 éves volt a gyermekünk, gyakorlatilag apám, és én fizettük az egész esküvőt, úgy, hogy a "feleségem" részéről kb. 200 rokon jött el, részemről kb. 80, barátokkal együtt... nem izéltem ezen sem, azonban a nászéjszakára majd 2 hetet kellett várnom. Közben persze sokat dolgoztam, hogy meg legyen mindenünk. Szabadidőmben mindig a kisfiammal voltam, ő pedig konditerembe járkált, meg mindenfele, a lényeg, hogy talán napi 2 órát voltunk együtt, mint család. Ő majd 2 évvel idősebb nálam, és papíron óvónő. Rosszul esett neki, hogy a fiunk "jobban szeret" engem, de úgy nézett ki, túl tette magát a dolgokon, kezdtek rendbe jönni a dolgok. Aztán tavaly június végén minden megváltozott, nem foglalkozott senkivel, semmivel, csak magával. Nem volt házaséletünk, és gyakorlatilag mindent én csináltam a munka mellett. Ő szinte otthon sem volt, a kb. 4év alatt többször jöttek elő alkohol problémák nála, és végül, miután gyakorlatilag kisemmizett, augusztus végén indok nélkül kiadta az utam. Utólag jöttek elő olyan dolgok, hogy más is közrejátszott ebben, de végül az illetőnek csak nem kellett. Ezután, már a különélés alatt rendszeresen diszkó, mindenféle vadidegennel találkozgatás, az egyikhez még a fiam is felvitte, úgy, hogy az illetőt nem ismerte, aki mellesleg az apja lehetne, és alkoholista. A többi "úriember" is idősebb, fiatalabb, drogfüggő, alkoholista, büntetett előéletű illetőkből tevődött ki. Mellette néha láthattam a fiam, sokszor nem. Több mint 4 hónapig küzdöttem azért, hogy elhozhassam Magamhoz. Persze ez sem tartott sokáig, mert ismét megtiltotta a láthatást. Egyébként augusztus vége óta, február közepéig rengeteg pénzt adtam, még annak ellenére is, hogy alig láthattam a fiam, csak azért, hogy neki meglegyen mindene, de persze a "drága feleségem" ebből a pénzből szórakozott, meg szolárium, szépségszalon, stb. Közben beadtam a válókeresetet, a bíróságon kértem a gyermekelhelyezést, mivel a fiam szabályosan könyörgött (3 évesen) azért, hogy velem maradhasson. Elmondtam, hogy nem kérek tőle gyerektartást, ő pedig az eddig fizetett összeg minimum dupláját kéri, és mindemellett még egyéb fizettségeket. Amióta külön vagyunk, már kb. 7-800e ft adóssága is van. A tárgyalás előtti kb 1 hónapban, már telefonon sem beszélhettem a fiammal. A tárgyalás napján láthattam fél órára. A bíró, mivel külföldön élünk, nem akart belebonyolódni a dolgokba, ezért békéltetőnek "szánta". Szóval ott tartok, hogy én jeleztem felé a közös megegyezésre irányuló igényem, amire ő még csak nem is válaszol (ez már az ügyvédeken keresztül megy). Mindamellett azt hazudta, hogy én használom a közös autónkat, pedig neki lenne rá szüksége, csak a szgk. 2009 dec. óta mozgásképtelen. Az összegről is hazudott, amit adtam neki, csak erről is van papírom, amit ő írt alá, hogy mennyit fizettem. Azt hazudta, hogy rendőrt kellett hívnia, mert én elvettem erőszakkal a gyermekünket, közben az történt, hogy már hónapok óta mondta a fiam, hogy szeretne nálam aludni, és egyetlen egy estéről lett volna szó. Erre ő beállított a rokonaival, életveszélyesen megfenyegettek, szitkozódtak, meg rám akarták törni az ajtót, mindezt úgy, hogy a fiam velem volt, és erre én hívtam ki a rendőrséget. A rokonai nem jöhetnek a közelembe sem. Az utóbbi 2 hónapban 1xer láthattam a fiam fél órára, felügyelet mellett, amihez természetesen semmi joguk nem lett volna, és ehhez sem. Már telefonon sem beszélhetek a fiammal, aki sírva mondta többször is, hogy velem szeretne lenni. Emellett ellenem neveli a gyermekem, több-kevesebb sikerrel. És nem tudok csinálni semmit, várnom kell a következő tárgyalásra... Ez a gond, hogy nekem muszáj a legális kereteken belül maradnom, míg neki nem. Többször támadott meg, tanúm van rá, az alkohol problémáira is, egy-két pasizós dologról is. Emellett közel 100 használható hangfelvételem van, a rendőr vallomása, és még sok egyéb. Ő egy percet sem dolgozott, és mondta is, hogy amíg kapja a segélyt, meg tőlem a lóvét, hülye lenne dolgozni. Többször betudtam volna juttatni 1-1 volt munkahelyemre, még a különélés ideje alatt is, amit természetesen kihagyott, mert neki így jó. Szóval szenved a fiam, és én. Most nemrég lett szobatiszta, 3 évesen. Én angolul is tanítottam, és mindig vele foglalkoztam, ő most azért kampányol, mert kéretni fogom egy pszichológus orvos-szakértő véleményezését a gyermekünkről. Szóval most foglalkozik vele addig, amíg le megy a per. Az ügyvédje ugyanolyan mint ő, azt mondta neki, biztos nála marad a gyerek, és ne engedje a közelembe. Az első tárgyaláson a "nejem" folyamatosan beszólogatott, felnevetett, még ha a bíró beszélt akkor is.
És mindezek ellenére itt vagyok, egyedül, és nem tudok semmit tenni a fiamért! Felháborító!
Mindenkinek segítek, ingyen, senki egy rossz szót nem tud mondani rólam, és mégis ezt kapom...
Mit tehetek? Van-e esélyem egyáltalán a gyermekelhelyezésnél?
Nem olcsó ügyvédem van, mert nekem a fiam a mindenem, már itt Írországban is felkerestem egyet, hátha előrébb jutnék, a rendőrök már előre köszönnek...
de nem tehetek a legalitás keretein belül semmit...
Légy szíves segítsetek, őszintén mondjátok el, láttok-e esélyt az ügyemben...
Köszönök mindent!
Sziasztok!
Köszönöm, hogy segíteni szeretnétek, egyenlőre bízom az ügyvédemben, meg a pszichológusban reménykedem, már csak 2 hét, de amennyiben több kellene, jelezni fogom, és nagyon szépen köszönöm!
Az utóbbi hozzászóló észrevétele teljesen helyénvaló, ha gondolod írj privátban, átküldhetem a bírósági jegyzőkönyveket, már van 4, hogy milyen aranyos az "anyuka", mellette kb 3000db hangfelvételt, tanúkat, hogy milyen a "drága anyuka", amikor rájuk jön az 5 perc, és egyedül felküldik a sötét lépcsősoron a 4 éves Fiam, hogy addig a fenti lakóval játsszon, akinek kezd elege lenni belőlük, de akár skype-on is megtudom mutatni, ha felvesszük egymást, hogy hogyan reagál arra a Fiam, amikor elhangzik az a mondat, hogy "Gyere Babám, vegyük fel a cipőt..." - ekkor már elkezd sírni, és minden alkalommal elmondja nekem, hogy nem akarja a cipőt felvenni, mert akkor már menni kell vissza anyához...
Ha a gyűlölet beszélne belőlem, nem próbálnék minél "szebben" fogalmazni, viszont még mindig próbálom megőrizni a türelmem, a becsületem, és a méltóságom.
Nagyon nehéz, és egyre nehezebb, és az egyik legrosszabb, hogy mivel 2 hét van a vizsgálatig, most már leül vele játszani, csinál mindent, amikor van hozzá kedve a kedves anyukának, hogy befolyásolja a Kisfiam. De ha jó a doki, akkor ez mind kibukik.
Engem se értsetek félre, én sem értettem félre a legutóbbi hozzászólást, csak leírtam, hogy nem hazudok (sajnos :( )...
És örülök, hogy rákérdeztél, de egyébként privátban is kérdezték már, és örülök, hogy Ti is így gondolkodtok, mint Én, hogy lehetőleg minél több szemszögből átvizsgáljátok a problémát.
Köszönöm szépen a Jó Kívánságokat...
Szia, Szerdai napra esett szerencsémre, így érte mentem 9re, elvittem az oviszerűségbe egy órára, utána boltba mentünk, kiválasztotta az ajándékait, megvettük, meg tortát is vettem neki, utána hazajöttünk, akkor ugye játék az új játékokkal :D
5re vittem vissza, mert szerdán addig van csak nálam, előre mondogatta neki az "anyja", hogy buli lesz neki, hogy várja a Kisfiam, hogy menjen vissza, de persze a Fiam mondta, hogy Apa nem baj, hogy buli lesz, én inkább itt játszok veled ok?! de ugye muszáj visszamenni, ott volt a meghívott vendégek negyede kb, de az már a kemény mag :S :D
Behívtak, a Fiam is nagyon szerette volna, bementem, voltam kb 20perc-et, a román úriember folyamatosan küldte le a fent lakót (mert ott bujkált az értelmes), hogy elmentem-e már, utána úgy voltam vele, mielőtt még több "rokon" jön, jobb lesz menni. Meg óvatosan már elkezdtek beszólogatni, de semmi említésre méltó.
Amíg búcsúzkodtunk a Fiammal, mondta nekem, hogy Apa örülök nagyon, hogy eljöttél a bulimba :)
Úgyhogy sikerült átvészelni a dolgot.
Köszi :)
Először is, nagyon remélem, hogy sikerrel jársz, legfőképpen a kisfiad miatt. Azonban, én tudok egy ilyen sztoriról, mint a tied (anyuka szintén ovónő, s a többi rosszat nem is emliteném), igaz ez már évekkel ezelőtt zajlott, de azért elmondom és ha érdekel tovább olvasol. A lényeg, hogy apuka külföldi, de nem európai (azt hiszem ezzel már mindent el is mondtam majdnem), nagyon jól keres, okos, tisztességes, bölcs, nem szórja a pénzt, hanem a gyerekei lehető legjobb tanittatásásra gyűjti (külföldi magániskolák stb...), ezzel szemben anyukának se munkahelye, se lakhelye, se semmije nem volt, a múltja... nem anyához méltó, sem egy nőhöz stb... szóval, semmit nem tudott felmutatni, hogy miből tartja el a gyermeket, egyáltalán hova viszi a kicsit lakni, miből ruháztatja, iskoláztatja stb.. ennek ellenére a biróság vajon kinek itélte a kicsit? a kedves magyar biróság az édesanyának itélte! mondván, mielőbb szerez állást és lakhelyet, és persze apuka eközben fizeti a tartásdijat. nah, erről ennyit. a gyereknevelés téren pedig ő is hasonló kategória volt, mint a te nejed, vagy exed. a biróság nem azt nézte, hogy ténylegesen mi a legjobb a gyermeknek, hanem azt, hogy az anya az anya, és még rasszista szemszögből is itélkeztek.
Remélem te jobban jársz! jah, egyébként én úgy tudom, hogy nem döntő tényező az, hogy a gyermek mit mond, főleg nem, hogy egy 4 éves kisfiúról beszélek. az apa még 10 évesen is megpróbáltam magához venni a gyermekét, de az ügyvéd azt mondta, hogy még ebben a korban sem lehet 100 %-ra a gyermek szavaira alapozni.
Szia, remélem a mi esetünkben máshogy alakul.
Az utóbbi pár évben változott otthon a helyzet, az ügyvédem ezért is mondta, hogy ha komolyan gondolom a dolgot, akkor próbáljam meg.
És úgy nézem sikerült kifogni egy olyan bírónőt, aki tényleg azt nézi, hogy mi lenne a gyermeknek a jobb, de amíg nincs valami kézzel fogható bizonyíték a kezében, addig nem is fog, és nem is tud ítélkezni (ezt az ügyvédeim mondták).
És én is úgy érzem, hogy a bírónő igyekszik átlátni a helyzetet, és nagyon remélem, hogy ez így is marad, de sajnos évekkel ezelőtt tényleg esélytelen lettem volna én is... Sajnálom azokat, akik annak a korszaknak estek "áldozatául"... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!