Ha nagy volt a szerelem, most miért váltok?

Én sajnos saját példát tudok mondani!

Igaz még nem váltunk el,de sajnos odáig jutott a kapcsolatunk, hogy pár hónapja komolyan gondollkodom a lehetőségen.

Én egyszerűen ott hibáztam el, hogy fiatalon, lángoló szerelemben, és meggondolatlanul mentem férjhez.

Akkor még teljesen ugyan úgy gondolkodtunk, ugyan azokat a dolgokat tartottuk fontosnak.Habár bizonyos ellentétek amikben még is kicsit más hogy gondolkodtunk már az elején kiütköztek.És még az esküvő előtt több olyan veszekedésünk is volt amikor menet közben leállíttattam a kocsit kiszálltam,hozzá vágtam a jegygyűrűt.De valahogy mindig kibékültünk,és én ezeket a vitákat annak tudtam be hogy szenvedélyesek vagyunk.Sok mindent feladtam érte, amikben valamilyen szinten önmagamat adtam fel.De akkor ez mind nem számított,csak az hogy szerelmes vagyok.Egy éve jártunk amikor összeházasodtunk.Aztán még sokáig jól mentek a dolgok, csak idővel nekem kezdtek más dolgok is fontosak lenni.Elkezdett zavarni, ha koszos a lakás, ha kiömlik a szemét a szemetesből, hogy úgy váltogatja a munkáit ahogy a megunt ruháit.Majd jöttek a gyerekek.És még több minden megváltozott.Törekedtem/törekedek arra hogy a gyerekeim ne szenvedjenek hiányt semmiben.És nem arra gondolok, hogy minden játékot megveszek nekik,vagy hogy márkás ruhákba járjanak.Hanem arra,hogy legyen mindig friss gyümölcs a hűtőbe, ha betegek megtudjam venni úgy a gyógyszert, hogy utána ne kelljen aggódnom hónap végén miből veszek kaját, vagy miből fizetem be a számlákat.Elegem lett a folyamatos anyagi gondokból, hogy szinte minden hónapban kölcsön kell valakitől kérnünk 10-20eFt-ot.Hogy a férjem nem tud lemondani az édességről, a dohányról.Ha veszek egy zacskó kekszet,vagy ropit a fiamnak akkor azt el kell dugnom előle, mert egyébként ő nem tud magának megálljt parancsolni és felfalja.

És az hogy míg én azon törekszem, hogy elérjek valamit az életben ő csak álmokat kerget.

Én is változtam tény,de ő is.Sajnos nálunk ez most már nem összeegyeztethető!

Egy kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és kompromisszumokat kell kötni, meg csiszolódni egymáshoz.De sajnos az úgy nem megy ha mindig csak az egyik enged.Tudomásul kell venni,hogy változik az ember, és nem szabad követelni valakitől x év után, hogy ugyan az legyen aki a kapcsolat elején volt.

Sajnos nálunk a fő gond, hogy én felnőttem agyilag, de a párom nem tud felnőni a kapcsolathoz.

Szeretem, és mindig is szeretni fogom valamilyen szinten,mert a gyerekeim apja, és semmi olyat nem tett amiért megutáltam volna.Csak egyszerüen magamra maradtam a gyerek nevélsben, a háztartásban.E mellett próbálom magam képezni, hogy stabilabb jövőt tudjak a gyerekeimnek biztosítani.

Sajnos ezekben a munkákban kihalt az érzés ami miatt vele voltam.

22.04-es vagyok megint. Akkor én is csak kapkodtam a levegőért, aztán másnap beírattam a gyerekeket bölcsibe és munkát kerestem. Na itt is roppant egyet a kapcsolatunk, mert ő ugye azt szerette volna ha otthon maradok a gyerekekkel....nade ha az nem ér semmit...onnantól én lettem a szar anya is.

Mára már (évek kellettek) rájött, hogy kiszerettem akkor belőle és van méltóságom, amibe nem taposhat bele, de mindenki nagy árat fizetett érte. Akkor amikor összeházasodtunk, még nem lehetett előre látni, hogy ez lesz a nagy szerelemből.

Tudod a rózsaszín napszemüveg a hibákat néha cuki szokássá avandzsálja az agynak.

De szép lassan lekopik róla a festék és elkezd nagyítóként funkcionálni.

Egy jó darabig csak mosolyogsz azon, hogy az esti borotválkozás telljes egészében a mosdókagylóban felejtődik, hiszen milyen puha volt az arca reggel.

Ha elől maradt a tej, és a cukor a konyhapulton, akkor legalább nem kell neked elővenni (télen, hideg konyhán), ha a margarin marad elöl, sebaj, könnyebben kenem.

Aztán ahogy a rózsaszín hártya leesik a szemedről: Basszus tegnap mostam ki a csapot, ma meg tiszta szőr.

Basszus, tiszta cukor, méz a konyhapult, a tej meg megsavanyodott.

Folyik a margarin, büdös a majonéz.

Mindenhol minden csupa morzsa!

Érted?