Párommal problémák. Tudtok nekem bíztatót mondani?

Bocs, ha hosszúra sikerül, de le kell írnom néhány körülményt ahhoz, hogy tisztán lássatok.

Párom és én lassan 3 éve vagyunk együtt, jegyben járunk. Sok apróság volt a kapcsolatunkban, sokat veszekedtünk, sokszor voltunk úgy, hogy akkor vége, de mindig kibékültünk fél órával rá legkésőbb.

Ezek a veszekedések legtöbbje az ő vélt vagy valós sérelmeinek kibukásával indultak, amit én nem tudtam lenyelni, tehát én is hibás vagyok, mert ahol ő elkezdte, ott én folytattam. A lényeg, hogy többször mondtam neki, hogy csőhelló, ennyi volt, ő pedig szinte egyszer sem jött utánam. Voltak alkalmak, amikor visszafogott, és voltak durva részek is a kapcsolatunkban, ez nem publikus, hogy mik történtek itt.

A lényeg: ma is összekaptunk, mert szóvá tettem neki, hogy hiányzik az, hogy ki is mondja, hogy szeret, illetve kimutassa, hogy ha tetszik neki valami, akár rajtam, akár máshol. Ő nem képes vagy nem akarja kimondani, kimutatni, hogy ha valami tetszik neki. Szóval ezen kiborult a liszt, még éppen minősíthető hangnemben írt nekem egy emailt (most mindketten a szüleinknél vagyunk), és mikor felhívtam, már a haverjaival volt, és agresszíven, támadóan szólt hozzám, annak ellenére, hogy leszögeztem, hogy normális hangnemű beszélgetést szeretnék kezdeményezni.

Egyébként nem féltékeny. Gyakran úgy érzem, mintha észre sem venné, hogy éppen neki akarok tetszelegni. Az hozzátartozik, hogy én egy nagyon erős temperamentumos nő vagyok, és ezen a természetemen csak úgy tudok változtatni, ha a párom képes megszelidíteni. Igenis, szóljon rám, ha rosszalkodom, igenis, rójon meg szépen, ha gorombán beszélek, és ilyenekre gondolok. Ő viszont úgy látom, belesüppedt abba, hogy ő semmire sem jó, és mindent támadásnak vesz, amit mondok neki, akár jó tanács, akár megoldás az általa feltárt problémára.

Régebben elhintett nekem egy morzsát, miszerint a haverjai mindig is a haverjai maradnak, nem jönnek-mennek, mint a nők.

Nem tudom, mit tehetnék, hogy visszahozzam a kapcsolatot a rendes mederbe, egyáltalán érdemes-e ezt megtenni? Fontosabbak neki a srácok, mint én? (A srácokkal semmi bajom, én is ismerem őket, és nagyon jó véleménnyel vagyok róluk, kedvenc vitapartnereim párommal együtt.) Érdemes-e még küzdenem, vagy ismét visszasírnom magam hozzá? Érdemes-e agyonnyomnom erőszakkal azt, aki én vagyok, azért, mert ő nem képes arra, hogy rám szóljon?

Én papucs nő vagyok, bármit megadok a kedvesemnek. Tényleg bármit. És nem egyszer meg is tettem.