Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párommal problémák. Tudtok nekem bíztatót mondani?
Bocs, ha hosszúra sikerül, de le kell írnom néhány körülményt ahhoz, hogy tisztán lássatok.
Párom és én lassan 3 éve vagyunk együtt, jegyben járunk. Sok apróság volt a kapcsolatunkban, sokat veszekedtünk, sokszor voltunk úgy, hogy akkor vége, de mindig kibékültünk fél órával rá legkésőbb.
Ezek a veszekedések legtöbbje az ő vélt vagy valós sérelmeinek kibukásával indultak, amit én nem tudtam lenyelni, tehát én is hibás vagyok, mert ahol ő elkezdte, ott én folytattam. A lényeg, hogy többször mondtam neki, hogy csőhelló, ennyi volt, ő pedig szinte egyszer sem jött utánam. Voltak alkalmak, amikor visszafogott, és voltak durva részek is a kapcsolatunkban, ez nem publikus, hogy mik történtek itt.
A lényeg: ma is összekaptunk, mert szóvá tettem neki, hogy hiányzik az, hogy ki is mondja, hogy szeret, illetve kimutassa, hogy ha tetszik neki valami, akár rajtam, akár máshol. Ő nem képes vagy nem akarja kimondani, kimutatni, hogy ha valami tetszik neki. Szóval ezen kiborult a liszt, még éppen minősíthető hangnemben írt nekem egy emailt (most mindketten a szüleinknél vagyunk), és mikor felhívtam, már a haverjaival volt, és agresszíven, támadóan szólt hozzám, annak ellenére, hogy leszögeztem, hogy normális hangnemű beszélgetést szeretnék kezdeményezni.
Egyébként nem féltékeny. Gyakran úgy érzem, mintha észre sem venné, hogy éppen neki akarok tetszelegni. Az hozzátartozik, hogy én egy nagyon erős temperamentumos nő vagyok, és ezen a természetemen csak úgy tudok változtatni, ha a párom képes megszelidíteni. Igenis, szóljon rám, ha rosszalkodom, igenis, rójon meg szépen, ha gorombán beszélek, és ilyenekre gondolok. Ő viszont úgy látom, belesüppedt abba, hogy ő semmire sem jó, és mindent támadásnak vesz, amit mondok neki, akár jó tanács, akár megoldás az általa feltárt problémára.
Régebben elhintett nekem egy morzsát, miszerint a haverjai mindig is a haverjai maradnak, nem jönnek-mennek, mint a nők.
Nem tudom, mit tehetnék, hogy visszahozzam a kapcsolatot a rendes mederbe, egyáltalán érdemes-e ezt megtenni? Fontosabbak neki a srácok, mint én? (A srácokkal semmi bajom, én is ismerem őket, és nagyon jó véleménnyel vagyok róluk, kedvenc vitapartnereim párommal együtt.) Érdemes-e még küzdenem, vagy ismét visszasírnom magam hozzá? Érdemes-e agyonnyomnom erőszakkal azt, aki én vagyok, azért, mert ő nem képes arra, hogy rám szóljon?
Én papucs nő vagyok, bármit megadok a kedvesemnek. Tényleg bármit. És nem egyszer meg is tettem.
válasza: válasza:ha a pasi nem ment utánad miután otthagytad akkor valószínű ennyit is jelentessz neki. én az írásdoból azt veszem le hogy te szeretnéd megmenteni ezt a kapcsolatot , neki meg tök mindegy az sem lenne nagy gond ha szakítanátok.
én azt mondom ami nem megy nem kell erőltetni. ha ő nem akar/tud változni akkor egy olyan férfit kell keresni aki megfelel az igényeidnek.
válasza:
válasza:Mintha magunkat olvasnám! :-)
Én is szülői házban, ő is, és msn-ezünk.
válasza:"én egy nagyon erős temperamentumos nő vagyok"
"Én papucs nő vagyok"
Most akkor melyik?
válasza:Tényleg szereted őt, vagy scak a megszokás?
Az első pasim 10 évvel volt nálam idősebb. Soha egy kedves szava nem volt-így utólag visszagondolva. Úgy értem,soha nem bókolt. Sőt,egyszer megmondtam neki, hogy miért nem mondja, hogy szép vagyok, vagy valami...erre a bunkó válasz: nehogy elbízd magad. Aztán a másik húzása, egyik alkalommal nyári ruha volt rajtam, és harisnya. Meglátott, majd ezt mondta: Már akartam mondani, hogy milyen jól nézel ki, de megláttam a harisnyát. A 18. szülinapomra idióta harrypotteres cukrot, meg még valami szart hozott. És nem azon akadtam ki, hogy nem drága ajándékot kaptam tőle, hanem eszébe nem jutott volna, hogy a 18. szülinapomon egyszál rózsa alkalmibb lett volna...
Egyszer könyörögtem neki, hogy jöjjön el velem színházba, kértem, hogy jöjjön el a szalagavatómra...nem!
De megszokásból-én hülye-ragaszkodtam hozzá. Majd megismerkedtem, egy sráccal, (nem volt szép tőlem)párszor találkoztunk, annyira más volt. Kaptam tőle érettségim után egy nagyon pici plüss mackót és virágot. Kedvesen bókolt. De a legfontosabb, hgy soha még férfival olyan jókat nem bezséltem, úgyhogy a régit dobtam,mint macskát sz...ni és igazából úgy gondolom, hogy a legjobabn sűlt ela dolog, ésmikor már az új práommal hónapok óta együtt voltunk, egyre dühösebb lettem az első pasimra, hogy mennyire szemét volt,és hogy micsoda különbség van a 2 ember között, és ezek után mág elégtételt is éreztem, hogy mielőtt szakítottam vele, előtt volt pár randi a másikkal.
Ezt azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogyha valamivel nem vagy megelégedve-és sok ilyen-, az azt jelenti,hogyha változtatni nemlehet rajta, az az ember valójában nem hozzád való.
Erős, temperamentumos, tehát megaszondom a magamét rendesen, de a párom kenyérre tud kenni...
Nem, korábban sem bókolgatott nekem, talán az első héten... de az olyan régen volt már, hogy talán igaz sem volt...
Én nagyon szeretem őt, ez a bajom. Nem tudom elképzelni nélküle a dolgaimat. Tudom, milyen vele együtt élni, de mivel neki szíve vágya a főiskola volt (ahogy nekem is az érettségi), ezért visszamentünk szülőkhöz. Na meg azért is, mert ami van neki háza, abba nem jött össze őszre annyi pénz, hogy beszereljük a fűtést.
Nem szeretném őt elhagyni, elveszíteni. Megadom neki, ha valamit kér, gondolkodás nélkül, vagy csak megemlíti, hogy dejó lenne, és megveszem neki, ha megtehetem. Volt, hogy az egész fizumat rá költöttem, utána meg mentem hozzá kuncsorogni hó végén, hogy segítsen anyagilag. :)
Sajnos, az a bajom, hogy nehezen viselem, ha valaki nem túl határozott bizonyos dolgokban. De így belegondolva úgy érzem, hogy ő nem akar már engem. Láttok benne relációt?
Tényleg félek, hogy el fogom veszíteni. Vele komolyan tudtam tervezni a jövőmet. Most úgy néz ki, nem így alakul.
Mindig azt mondta, hogy én járatom le a haverjai előtt. Ez nem igaz. Ő szokott a hátam mögött beszélni, és a nyakamra merem tenni a bökőt, hogy most is elhord mindennek. A kapcsolatunk elején volt egy olyan, hogy amíg nem ismertem, (félreismertem szegényt) a barátnőmnek sírtam el, hogy mennyire érzéketlen abban az adott témában. Aztán ezerszer is bocsánatot kértem, mikor megbeszéltük, de úgy tűnik, ez sem elég.
válasza:Egyértelmű.Valamiért nem tudjátok jól kommunikálni egymás felé az érzéseiteket.Szerintem valami nagyobb,vagy sok kisebb sérelem húzódik meg a háttérben,amit nem beszélt ki magából.Ezek szépen megmérgezik a légkört,"elgáncsolják" azokat az apró kezdeményezéseket,amik elősegítenék a javulást.Az biztos jelent valamit,hogy nem hagytad ki az irományodból azt,hogy temperamentumos vagy...szerintem erre a problémára egy jó megoldás van,egy-két mély,kemény lelkizős beszélgetés,ahol nem borulsz ki azon,ha valamit mondtál a múltban és ez őt sértette,esetleg megbántotta.
Aztán lehet sötétben tapogatózom,hiszen minden kapcsolat más.Én lassan 5éve leszek együtt a Szerelmemmel.21/F
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!