Vált már el valaki vallási problémák miatt?

A vallás nem ellenség, hanem menedék. A megtérő emberek - legyen akár szektáról szó, akár kereszténységről - mind kerestek valamit, ami addig hiányzott az életükből. Isten-Allah, Jehova, akárki- számukra a feltétel nélküli szeretetet adja amit nekik ugyanúgy viszonozniuk "kell". Egy vallásos embert te nem fogsz tudni megváltoztatni, törődj bele, hogy ilyen. Ha keresztény, akkor nyilvánvalóan a Bibliát szó szerint szentírásnak veszi és az abban foglaltakat a való világba átültati. Hogy ez jó, vagy rossz, nem lehet eldönteni. Egy vallásos embernek jó, egy hitetlennek nem.

Innentől a te dolgod, hogy mit és hogyan teszel a továbbiakban. Szereted e annyira, hogy a kedvéért, ha nem is megtérsz, de elfogadod és tiszteletben tartod az ő hitét és az ezzel kapcsolatos nézeteit, "az asszonynak kuss a neve" gondolattal együtt. Vagy elhagyod és éled az életed a magad szabályai és nézetei szerint.

A gyereknek apja és anyja is teljes jogú szülő. Egy vallásos ember nem fogja ellened fordítani, de egészen biztosan fel fogja róni a hitetlenségedet neki. 2 évesen még kicsi a gyerek, de esetleg megtehetnéd, hogy Bibliai történeteket mesélsz neki, hogy az apja lássa, te nem a hit ellen vagy. A gyerekek egyébként szeretik ezeket a történeteket - Jónás, Dávid és Góliát...

Mert a hívő emberek szeretnének mindenkit megtéríteni. Lásd, Jehovák. Amit egy hitetlen zaklatásnak vesz, azt azért teszik, hogy minél több ember megtérhessen és a mennyországba juthasson. Ezt egy olyan embernek, aki nem hisz, nem igazán lehet megmagyarázni. Értem én, hogy nehéz együtt élni valakivel, aki vallásos, de fordítsd meg egy kicsit magadban a dolgokat és lásd magad úgy, ahogy ő lát téged: Tiéd a ház, a kocsi-ez azt jelenti, hogy te vagy a családfenntartó, vagy legalábbis voltál, amit azért egy átlag férfi is elég nehezen fogad el. Nyilván megvan a magad véleménye mindenről-ha ez az övével nem egyezik, azt támadásnak fogja fel.(Ahogy te is, ha ő ellentmondd neked.) Neki kicsit nehezebb a dolog annyiból, hogy te az ő hitét kérdőjelezed meg alapjában véve, ami olyasmi, mintha őt magát tagadnád meg. Gondold át egy kicsit így a dolgokat.

Menj el vele egy ilyen Biblia órára-vagy menj el egyszer egyedül egy paphoz-vagy lelkipásztorhoz, nem tudom ki "vezeti" őket -és beszélgess el vele. Legyél nyitott és hallgasd meg: nem kell hinni, nem kell vele egyetérteni, de érdemes meghallgatni. Olvashatod a Bibliát, ha nem vallásos írásnak vesszük, akkor is egy érdekes könyv - én személyszerint szerettem/szeretem olvasni, bár nagyon nehéz nyelvezetű és hosszú is, de egyike a legjobb könyveknek, amiket valaha is olvastam.

Ha valamin összevesztek, soha ne támadj vagy védekezz azzal, hogy Biblia, hit, Isten, úgyértem ne támadd a hitét, ne védekezzel ilyennel.Azt nem szabad, tilos, az olyan bántó és sértő, hogy az el sem lehet magyarázni.

Én hívő vagyok-nem a templomba járós típus. Úgy szoktam mondani, hívő vagyok, de nem vallásos. Nem olyan régen "tértem meg", a te fogalmazásodat használva. Valójában mindig volt bennem egy bizonyos fajta hit - gondolom te is Istent kérted a szülőágyon, hogy egészséges legyen a gyermeked - néha elmondtam magamban egy-egy 'imát", aminek köze nem volt és nem is lesz az előírtakhoz. Egy évvel ezelőtt történt velem rengeteg nagyon rossz dolog és kerestem kiutat belőle. Orvos, gyógyszer...Több ismerősöm is, egymástól függetlenül javasolta akkor, hogy olvassam el a Bibliát. Megjegyezném, hogy egyikükről sem tudtam, hogy vallásosak. Gondoltam mit veszíthetek, elolvastam. Hosszú volt, néhol bizony unalmas, bár összességében érdekes olvasmány. Regényként olvastam, aztán elképzeltem, hogy mi van, ha igaz minden szava. Nem tudom, hogy az e, de én hiszem, hogy az. Mindenesetre azóta az én életem bizonyos szempontól jobb lett. Nem szoktam közölni, hogy hívő vagyok, csak ha kérdezik, nem térítek, csak elmondom, hogy velem mi történt és nem tartom rossz embernek azt, aki nem hisz. De ahogyan én tiszteletben tartom más kétségeit, úgy a másiknak is tiszteletben kell tartania az én hitemet.

Ezt javasolnám neked is. Azzal nem veszíthetsz, ha meghallgatsz egy Biblia órát-bár én inkább a pappal való beszélgetést javasolnám-és azzal sem, ha elolvasod a Bibliát. Mindenesetre a kettőtök közötti problémát csak TE tudod megoldani, mert egy hívőből nem lesz hitetlen...