Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párommal problémák. Tudtok nekem bíztatót mondani?
Bocs, ha hosszúra sikerül, de le kell írnom néhány körülményt ahhoz, hogy tisztán lássatok.
Párom és én lassan 3 éve vagyunk együtt, jegyben járunk. Sok apróság volt a kapcsolatunkban, sokat veszekedtünk, sokszor voltunk úgy, hogy akkor vége, de mindig kibékültünk fél órával rá legkésőbb.
Ezek a veszekedések legtöbbje az ő vélt vagy valós sérelmeinek kibukásával indultak, amit én nem tudtam lenyelni, tehát én is hibás vagyok, mert ahol ő elkezdte, ott én folytattam. A lényeg, hogy többször mondtam neki, hogy csőhelló, ennyi volt, ő pedig szinte egyszer sem jött utánam. Voltak alkalmak, amikor visszafogott, és voltak durva részek is a kapcsolatunkban, ez nem publikus, hogy mik történtek itt.
A lényeg: ma is összekaptunk, mert szóvá tettem neki, hogy hiányzik az, hogy ki is mondja, hogy szeret, illetve kimutassa, hogy ha tetszik neki valami, akár rajtam, akár máshol. Ő nem képes vagy nem akarja kimondani, kimutatni, hogy ha valami tetszik neki. Szóval ezen kiborult a liszt, még éppen minősíthető hangnemben írt nekem egy emailt (most mindketten a szüleinknél vagyunk), és mikor felhívtam, már a haverjaival volt, és agresszíven, támadóan szólt hozzám, annak ellenére, hogy leszögeztem, hogy normális hangnemű beszélgetést szeretnék kezdeményezni.
Egyébként nem féltékeny. Gyakran úgy érzem, mintha észre sem venné, hogy éppen neki akarok tetszelegni. Az hozzátartozik, hogy én egy nagyon erős temperamentumos nő vagyok, és ezen a természetemen csak úgy tudok változtatni, ha a párom képes megszelidíteni. Igenis, szóljon rám, ha rosszalkodom, igenis, rójon meg szépen, ha gorombán beszélek, és ilyenekre gondolok. Ő viszont úgy látom, belesüppedt abba, hogy ő semmire sem jó, és mindent támadásnak vesz, amit mondok neki, akár jó tanács, akár megoldás az általa feltárt problémára.
Régebben elhintett nekem egy morzsát, miszerint a haverjai mindig is a haverjai maradnak, nem jönnek-mennek, mint a nők.
Nem tudom, mit tehetnék, hogy visszahozzam a kapcsolatot a rendes mederbe, egyáltalán érdemes-e ezt megtenni? Fontosabbak neki a srácok, mint én? (A srácokkal semmi bajom, én is ismerem őket, és nagyon jó véleménnyel vagyok róluk, kedvenc vitapartnereim párommal együtt.) Érdemes-e még küzdenem, vagy ismét visszasírnom magam hozzá? Érdemes-e agyonnyomnom erőszakkal azt, aki én vagyok, azért, mert ő nem képes arra, hogy rám szóljon?
Én papucs nő vagyok, bármit megadok a kedvesemnek. Tényleg bármit. És nem egyszer meg is tettem.
Csak mostanság szokott agresszíven beszélni, mióta bajok vannak. Azt sem merte eddig elmondani, hogy most éppen nem aktuális a telefonbeszélgetés, és amikor mondtam, hogy "zavarok?" akkor csak nyögött, én meg ebből tudtam, hogy igen.
Valóban, sok problémánk volt. Lelki beszélgetésekkor nem szoktam felhúzni magam, de azt igazán akkor jó, ha szemtől szemben ülünk, online nem lehet megbeszélni így semmit.
Ha meg valamiért azt mondom, hogy pl ne hülyéskedj, akkor azon is kiakad mostmár, ha meg nem szólok, akkor meg én akadok ki azon, hogy hülyéskedik, amikor komolyan akarok vele beszélni.
Lehet, hogy én vagyok besavanyodva?
Annyira elhiszem már, hogy én vagyok a hibás mindenért...
válasza:Szerintem túlmisztifikálod picit.Online szar az élet,egyébként is tél van,mindenki mozgáshiányban szenved,mindenki feszült.A "mély" lelkizős beszélgetéseket természetesen csak és kizárólag személyesen lehet megejteni.Addig meg nem érdemes ezen rágódni,azt javasolnám,hogy szedd össze azokat a dolgokat,amiken VÁLTOZTATNI szeretnél,majd ha együtt lesztek,próbáld megbeszélni vele.A másik ami még fontos,nem biztos,hogy neki a legjobb,legkedvesebb hobbija az,hogy Téged rendszabályozzon!"Igenis, szóljon rám, ha rosszalkodom, igenis, rójon meg szépen, ha gorombán beszélek, és ilyenekre gondolok. "
Lehet,hogy Neked ez tetszik,mert mulattat,vagy erre van szükséged,de ezzel hosszú távon az őrületbe kergetheted a másik felet..,mert lehet,hogy ideig-óráig ez tetszett neki,de ő nem az édesapád,nem a nevelőtiszted stb.Nem azt mondom,hogy ezt töröld a személyiségedből,hiszen nem tudod,de törekedj arra,illetve vedd észre,ha már neki ez sok.
Ennyit tudnék javasolni,azt,hogy dobd a kapcsolatot,semmiképp.
válasza:"Annyira elhiszem már, hogy én vagyok a hibás mindenért..."
Erre írtam,h túlmisztifikálod.Nem kell ilyen negatívan felfogni.Egy hosszú kapcsolathoz rengeteg szeretet,energia kell,hiszen nem élünk tökéletes világban,rengeteg akadályt gördít elénk a sors.:)
Néha van szükségem a lebaszarintására, amikor picit elszalad velem a paci, de nagyon ritkán tette meg, hogy rám szól, ha gorombán fejeztem ki magam, vagy valami. Amikor rám szólt, mindig bocsánatot kértem, és elmondtam máshogy, ahogy megértette, hogy nem bántani akarom.
Sajnálom, a paranoia már rajtam van. Most perpill olyanokra is gondolok, hogy tuti, hogy a haverjai előtt megint elmond mindennek, ahogy egy éve is tette abban a bizonyos szar időszakban... Tudom, milyen, amikor iszik, és elhiheted, nem kellemes viselkedésű... erőszakos, hisztis, durva, és az erőszakot minden lehetséges téren értheted. És ilyenkor felrémlik benne minden vélt vagy valós sérelem, és hatványozottan idegesíti fel vele önmagát.
Arra hiába kértem, hogy ne igyon. Mérsékelte csupán.
Túl hosszú lenne leírni, hogy szerintem mi bánthatja őt. Azt állítja, hogy túl sok dologról lemondott értem. Valójában az a baj, hogy soha nem hajlandó beszélni.
válasza:Csak akkor dilis, ha részeg. Kezdetektől fogva így volt. Valószínű, akkor jön ki belőle az elnyomott énje, aki a nadrágot hordja és görcsösen akarja is hordani.
Mert egyébként nem hordja a nadrágot annyira, inkább felemás. :)
válasza:Jó, persze, nem gyakran iszik, havi 1x, de mindig agresszív.
Tehetetlennek érzem magam, és most önsajnálatot fogok elkövetni: úgy érzem, hogy én tehetek mindenről.
Persze, ehhez a nem-publikus dolgokat is le kéne írnom. Nem vagyok vétlen, tudom...
Egyszerűen csak azt szerettem volna, ha az az erős, mosolygós ember lenne, akit az első évben megismertem... És hiába adtam meg neki lelki dolgokat, ügy tűnik, ez nem elég.
Azt hiszem, ő döntött hofgy mit akar, és nem pozitív irányba.
válasza:"Nem tudom elképzelni nélküle a dolgaimat."
Ez csak a kezdeti félelem, de ebből a kapcsolatból ki KELL lépni. Téged érdekel az egész, őt nem, mindezt 3 év után. Ha elég erős vagy, hogy megtedd az első lépést, és utána sem mész vissza hozzá, akkor elkezdhetsz olyan partnert keresni, aki illik hozzád. Ez így nem kapcsolat, ez semmi. Innentől már csak időhúzás az egész, egyre öregebb leszel, egyre nehezebb lesz olyan párt találni, akivel tényleg boldog lehetsz. Úgymond a legszebb éveid áldozod most fel.
Vége. Ő így döntött, én pedig elfogadom.
Így alakult. Ez van. El tudom fogadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!