Szerintetek szakító ok, hogy belenéztem a mailjeibe? Találtam is levelezést és engem állít be kutakodónak és emiatt szakít velem.2 éves gyerekünk is van.

Nagyon szép ítéleteket lehet hozni úgy, hogy csak az egyik oldalt ismerjük, csak éppen értelme nincs. Ezzel az erővel fel lehet vázolni másik verziót is:

Az asszony egy teljességgel elviselhetetlen perszóna. A férj egész nap gürizik, hogy megkeresse a pénzt a családjának, hogy azok minden nap melegben ülhessenek, ehessenek, jól éljenek, és neten beszéljék ki a kapcsolatukat idegeneknek, akik semmit nem tudnak az egészről. Amikor végre hazaesik a munkából, ledőlne pihenni, és azonnal megkapja, hogy nem csinál semmit otthon, semmirekellő. Kivágja a szokásos sírásrohamait, szakítással fenyeget, és persze a adu ásszal: a gyerekkel. Hogy majd elveszi tőle, sohasem láthatja. A férj elkezdi meggyűlölni a feleséget ezért. Összeszorított fogakkal engedi el minden nap a füle mellett a csípős megjegyzéseket. Mindeközben az asszony már a szexre is alig hajlandó, jó, ha heti egyszer előfordul, akkor is csak szétteszi a lábát, és fekszik. Micsoda élvezet. A férjnek teljesen elmegy ettől is a kedve. Szakítani akar, de nem mer, mert a gyerekét nagyon szereti. Már rég nem szerelmes, sőt, de szerelemre, elismerésre vágyik. Csapdába esett. Legyen egész életében boldogtalan egy házisárkány mellett, vagy veszítse el a gyerekét? Kétségbeesésében egy harmadik lehetőséget választ, társkeresőzik. Talán nem bukik le, de legbelül sejti, hogy le fog idővel. Az érzelmi stressz súlya már olyan nagy, hogy lassan mindegy neki, hogy szakítanak, csak legyen vége a nyomásnak. Elővigyázatlan lesz, otthagyja a levelezést, vagy megjegyezteti a jelszót a böngészővel. Ki tudja, talán tudat alatt szándékosan, mert tudja, hogy az asszony kotnyeles, mindenbe beleszól, mindenbe belenéz. A többi már történelem.

Szóval, kedves olvasók, néhány nyúlfarknyi, egyoldalú információ alapján bárki képes szívszorító tanulságot levonni. De vajon az, akire ez vonatkozik, képes őszintén belenézni a lelkébe, és azt állítani: semmiről nem tehetek?