Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki melyik ponton érezte és mondta ki azt, hogy nincs visszaút, ez sajnos már a válás ösvénye?
Sajnos az elmúlt években annyi és olyan minőségű problémán, megpróbáltatáson kellett átmennünk a férjemmel, hogy néhány hónapja valami átkattant a fejemben, és azt mondtam, hogy kész, ennyi volt. A gond az, hogy ez a gondolat azóta sem változott bennem.
A vészcsengőt kb. 2023 tele óta kongatom neki (persze nem vette komolyan, azt mondta, hogy fenyegetőzöm), terapeutához kezdtem járni, hogy rendet tegyek magamban, ezzel is megmentve a kapcsolatunkat. Ő persze nem ment el. A terápia folyamata is abban erősít meg, hogy nekem nem erre, többre van szükségem. Nem ezt az életet ígérte annak idején az anyakönyvvezető előtt. Csalódott és szomorú vagyok. Kettős érzések vannak bennem, egyrészt azért, mert nem szokásom feladni az elhatározásaimat, pláne ha az egy életre szóló ígéret. Másrészt viszont tudom, hogy csak mint egy kedves embert szeretem, nem haragszom rá, ha külön élnénk is segíteném őt az életben, de megadnám magamnak az esélyt még arra, hogy boldog legyek. Jelenleg azt érzem, hogy ez a boldogság bennem él és ha a megfelelő ember jönni akar, majd egyszer érkezik. Most egyedül szeretnék lenni. Harmincas évei elején járó nő vagyok, gyerekünk nem született, sajnos azért is hiába küzdöttünk. Egyikünk sem volt hűtlen.
@1 Több mint elgondolkodtató, köszönöm szépen Neked!
@2 Akkor érezd magad szerencsésnek, én sem így terveztem.
Én léptem ki mert állandó nőügyei voltak + évek óta nem dolgozott nem keresett semmit, én vittem mindent. A pontot az i-re az a titokban kötött névházassága volt mellette egy + bnővel.
Mi nem házasodtunk bocs hogy írtam :-)
@4 Ha úgy érezted, hogy nincs keresnivalód a nejed mellett mi motiváld arra, hogy mentsd a kapcsolatot? Gyerekek, együtt töltött hosszú idő ténye, mély szeretet?
@5 Jó döntést hoztál a leírtak alapján, kitartást az életben!
"Én azért hajlamos lettem volna mindent megtenni a házasság megmentéséért, de nagy-kamasz korú lányaim minden ebbéli igyekezetemet ellenségesen fogadtak, és igyekeztek megmérgezni mindent, ami valaha is szép, vagy jó volt."
Másik pinába járkáltál, aztán meg a képükbe vigyorogtál otthon, és elvártad volna tőlük, hogy úgy viselkedjenek, mintha mi se történt volna? Van bőr a pofádon rendesen fiam.
A jóban rosszban nagyon jól hangzik csak érdemes mellette tartani az egyéb ígéreteket is, hogy ne érezze magát átverve a másik fél. Évek óta én vagyok a cölöp a kapcsolatban nőként, ugyanis lassan kétszámjegyű munkahelyváltást halmoz fel 1-2 év alatt - nyilván van amikor nem is dolgozik.
Amikor évekig ez megy, hogy lehetne normális, érdemi dolgokkal foglalkozni, így például rendszere egy adott évnek, tartalékolás, gyerekvállalás? A bántalmazásnak más formái is vannak, nemcsak az, hogy agyonver naponta...
Összegezve: jól hangzik a jóban rosszban, csak ha a rossz-t ilyen szinten a másik fél generálja, nem vagyok akkora balek, hogy benne maradjak, miközben ő semmit se tesz a "kosárba", csak a saját problémáit látja egy "csapatmunkában".. ugyanis a házasság egy rohadt nagy csapatmunka.
Sok mindenről írhatnék még de remélem ezzel körvonalaztam azt a központi problémát amiből minden más is nyilván jön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!