Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy elválsz, nincs visszaút?

Hazaértem a munkából,hirtelen olyan idegennek éreztem, ahogy ült a szobában, reakció nélkül-és akkor rádöbbentem, hogy nem vagyok boldog. Ezzel kerültem a peremre. A végső lökést az adta meg, amikor anyukám azt mondta, csak úgy spontán, hogy tudod kislányom, én úgy érzem, hogy nem mellette fogsz megöregedni. Ez adta meg végül a lendületet. Persze nem anyu miatt történt(egy évben ha találkoztam velük 4-5-ször akkor sokat mondok), de ő volt az utolsó vödör hideg víz. Ha érted...

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__valas__37..

Álltam a buszmegállóban, ő arra jött kocsival. Találkozott a tekintetünk, de semmi érzelem, semmi reakció, ő tovább ment,én álltam nyugodtan tovább, mintha vadidegenek lettünk volna. Ekkor döbbentem rá, hol is tartunk, hogy ez így nagyon gáz, hogy vége a közös életünknek végérvényesen. Pár hét után elköltöztem, aztán beadtam a válópert. Nem bántam meg soha egy percig sem. Azóta másik férjem van, 12 éve vagyunk együtt és szuper a kapcsolatunk, vele boldog vagyok.