Mi volt az a pillanat, amikor végleg eldöntötted, hogy elválsz?

Mikor már vagy egy éve halott a dolog, nem tudom tisztelni vagy becsülni, nem érzem magam nőnek csak egy gonosz házisárkánynak aki mindent egyedül szervez (még egy egyszerű együnk együtt reggelit vagy orvosságbeadása gyereknek mert ezek oly bonyolult s nem önmagától értetődő dolgok) aztán ellenőrizni kell a másikat közben mindkettőnket hülyének gondolni de magától semmit se tesz s aztán felháborodik. Mert ő amolyan csendben s sunyin meghúzódó típus én meg szókimondó s szenvedélyes ezért hát aki veszekszik az a rossz szerinte nekem meg legyen a lelkiismeret furdalás, aztán fél napig gépezik közben főzzek neki kaját, takarítsak, játsszak a gyerekkel(aki vele akar) majd jön s "megbocsájt" s felháborodik mikor én nem akarok már semmit se. Mert elmenni nem hajlandó

a házamból de én legyek az anyja, küldözgessem az önéletrajzait mert ő nem tud s felháborodik mert "bunkó vagyok" mikor elküldöm. Na én ma döntöttem el ezek után a dolgot, hogy megkértem keresse meg a szánkót s nemtudta/akarta 2perc alatt kétszer próbálta majd felháborodva közölte nincs meg. Kimentem, egyből ott volt ahol kértem nézze meg (lehajolnia kellett volna csak) s kértem akkor most ha én megtudtam keresni ő menjen ki havat lapátolni a szomszédnénihez aki özvegy öreg nénike aki már nem erős közölte üvöltve nem megy talán az ő hibája, hogy nem találta meg a szánkót mit képzelek? Ő már eleget lapátolt (miénket se fejezte be azt a 10métert de a kaja fontosabb volt). Itt már kiakadtam erre nekem s a gyereknek lökte a fotelt.

Na most épp itt fogok aludni a gépnél szerintem aztán mikor hazamegy a szüleihez utána dobom kocsival a holmiját. A gyereknek nyugodt élet kell s nekem is. Nem akarok idegbeteg lenni de azt se, hogy egy féregtől tanulja meg az apamintát a gyerek. Akkor inkább én is hokizni meg focizni járok a fiammal had örüljön.

A volt férjem hihhhhetetlen módon férfiatlan volt, ami az ügyintézéseket illeti. A postán még csekket sem tudott befizetni. Megpróbáltam életre nevelni, de nem nagyon ment. Végül mondtam neki, hogy nem baj, ha valamit nem tud megszerelni, de legalább hívjon szerelőt.

Aztán eljött a nap, amikor elkezdett folyni a víz a vécében. (Nem zárt a tartály rendesen.) 1-2 napot vártam, de semmi... Aztán odahívtam a budihoz. Mondom neki "nem vettél észre valamit?", mire ő "folyik a vécé". Én: "Meg tudod csinálni?" Ő: "Nem." Én:"Akkor hívsz szerelőt?" És ekkor jött a bűvös mondat: "de hát nem folyik nagyon..." Szó nélkül otthagytam. Másnap mentem a bíróságra a kérelemmel.

Sok mindenből kezdett elegem lenni, ez volt a pillanat.

Hazaértem egy nehéz vizsga után, amire hosszú ideje készültem. Semmit nem csinált szokás szerint egész nap, ekkor már jó ideje nem dolgozott. Ült a számítógép előtt, játszott. Mikor felállt elmenni a wc-re, látszott, és ahogy oda akartam ülni, hogy megnézzek valamit éreztem, hogy teljesen beizzadt a segge alatt a szék. Annyit kérdezett, hogy mit eszünk? Arról, hogy na és sikerült-e a vizsga vagy valami, semmi... Még a kollégám is rögtön az nap csak azért felhívott, hogy megtudja. Az meg..

Ez volt a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy csomagolok.

Amúgy nem értem a harmadik miért van lepontozva, nyilván nem azért vált el, mert nem hívott a budihoz szerelőt a férje, én sem azért, mert beizzadt a segge a széken és le se szarta a vizsgámat, hanem ez volt az odavezető úton az utolsó lépés, amikor azt mondod, hogy ennyi. Ez bármilyen apróság is lehet, ami végképp eldönti, hogy akkor ennyi.

Amikor minden puzzle kirakódott.Helyre rakódtak jellemek, emberek, időpontok, cselekmények, események.

Igaz-mivel nem voltunk házasok-ezért nem "váltunk".

Már teljesen elhidegültünk egymástól, külön szobában aludtunk, a kommunikációnk gyakorlatilag arra korlátozódott, hogy mi legyen az ebéd. Ő egész nap csak játszott a gépen, mint egy gyerek. Rossz volt nézni, teljesen férfiatlanná vált a szememben. Nem is kívántam már, idegesített a sok hülyesége.

Egyszer csak az tűnt fel, hogy már meg se kell szólalnia, hogy idegesítsen. Ha csak belépett a szobába, vagy hallottam, hogy nyitja a bejárati ajtót, rögtön ideges lettem. Akkor döntöttem el, hogy ennek vége. De még egy fél év kellett, mire sikerült mindent elintézni és válni.

#3 vagyok

Igen, nem a budis eset miatt váltam, hanem az volt az utolsó csepp. Mondok egy másik esetet:

Nem tudta, hogy hogyan kell ajánlottan feladni egy levelet. Volt otthon olyan formanyomtatvány, kitöltöttem, és megmondtam a férjemnek, hogy a 2. ablaknál adja fel, de majd látja is, hogy van az ablak felett egy kis borítékot jelző tábla.

10 perc múlva hazajött, hogy a 2. ablak zárva, de a 3. ablak nyitva és az felett is van boríték. Akkor most ott is feladhatja-e.

Ekkor már 30 felett volt.

Felszerelte a spájzban a polcokat. Felhívott, hogy kész. Mire én: megtaláltad a vízszintmérőt? Erre ő: nem is kereste, szemmértékkel csinálta. Hát olyan is lett. Lecsúsztak a konzervesdobozok a polcról.

Ki akartuk festeni a kisszobát. Megvettem ÉN mindent. A haverja felajánlotta, hogy megcsinálja 3 sörért cserébe. Na ekkor felháborodott az exem, hogy ő is megtudja csinálni. erre ugyan 6 hónapot kellett várni, mert addig halogatta. Aztán egyik nap, mikor elutaztam, megcsinálta. Mikor megláttam nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek: Nem glettelte le a falat. Simán hengerrel végignyalta, a plafon is tiszta paca lett, mert hozzáért az éleknél, a szőnyeget nem takarta le, tiszta festék lett, az ablak is. Ja, és a napsárga színű színezőt nem keverte bele. Az sem tűnt fel neki, hogy sárgára akartuk, és fehér lett.

De a lakásátíratásra félretett 180 ezer forintot elköltötte titokban.

A szex olyan volt, hogy nulla szenvedély és spontatinát. Mikor megbeszéltük, hogy szeretkezünk, akkor bemelegített!!!!! Komolyan, derékkörzéseket végzett, mert kar- és láblendítéseket!!!!

Na ilyen esetek után jött a budis sztori.