Mikor jön el az a pillanat amikor MÁS kell valakinek?

A kommunikáció nagyon fontos, és sajnos sok sok ember képtelen rá. Ezért is megy tönkre sok kapcsolat és házasság.

Nem tudom, hogy mit tennék a helyedben, de most abban a lelki állapotban vagyok, hogy otthagynám, mint szent Pál az oláhokat.

Szerintem kicsit összetettebb a dolog, és ahogy gondolkodom rajta egyre többet, sajnos úgy tűnik egyre nehezebben megoldhatónak/megkerülhetőnek.

Az egyik összetevő az első válaszoló által is említett kommunikáció. A legtöbb ember egyszerűen nem képes, és nem is nagyon akarja megosztani a lelke "titkait" a másikkal. Főleg a sötétebb gondolatokat nem... (Ebből a szempontból a mostani párommal hatalmas szerencsém van, azt is elmondja, ha tetszik neki valaki. Mondjuk én meg nem féltékenységgel reagálok rá, hanem azzal, hogy ha valami hiányzik/tönkre ment a kapcsolatunkban, megpróbálom pótolni, vagy kijavítani, amennyire képes vagyok rá. Sajnos elég kevéssé vagyok képes.)

Szóval egy párkapcsolatban - feltételezem, hogy a rosszul (birtokviszonyként) értelmezett összetartozás miatt - az emberek kevésbé őszinték, mint egy jó barátjukkal. Érdemes tehát ezt a birtokosságot a másik felett átgondolni, persze mindketten kellenek hozzá.

Egy másik összetevő a megszokás egy formája. Eleinte izgalmas, érdekes a másik, rengeteg mindenről lehet beszélgetni. (Már akik tudnak egyáltalán, és nem a tévét bambulják randi címszó alatt. Nekik sokkal nagyobb valószínűséggel lesz különben boldog, kiegyensúlyozott lesz a házasságuk, a tévé ellátja őket minden napra nekik való színvonalú témákkal, és amúgy sem foglalkoznak túl sokat egymással.) Ez később megkopik, a másik álláspontját már mindenben jól ismerjük, sőt még a szófordulatait is. Intelligens, gondolkodó emberpár esetén nagyon mély gondolatiság kell mindkét részről, hogy 5..10 év múlva is érdekesek legyenek egymásnak. (Na ez az, amit pl. nem tudom, hogy kéne elérni. Én ahhoz túl értelmes vagyok, hogy tévét nézzek, de ahhoz nem eléggé, hogy egy nekem elég érdekes embernek elég érdekes legyek.

Ez elvezet a hamadik összetevőhöz, egyfajta paradox helyzetté vált problémához, amit a nemek közötti egyenjogúság élezett ki. Arra gondolok, hogy ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, mindkettőnek fel kell tudni nézni a másikra. Elődeinknek könnyű dolguk volt: a nő felnézett a férfi egyenruhájára, társadalmi státuszára stb., a férfi meg vagy nem nézett fel semmire, vagy a nő otthon melege-teremtőképességére, anyaságára stb. Na de ma? Ma mindkettő a másik intelligenciájára akar felnézni, márpedig két ember egyszerre ugyanazon tulajdonságban nem tud jobb lenni a másiknál.

Van egy negyedik összetevő is: a randikra megyünk, a feleségünkhöz/férjünkhöz haza megyünk. A legtöbbünknek igénye van arra, hogy legyen egy olyan hely, mint a fogócskában a ház, ahol eleresztheti magát, nem kell a főnöknek, kollégáknak, anyósnak, szomszédnak, közértesnek stb. szóló színjátékot játszani, hanem azt mondhat és úgy, ahogy belőle jön, olyan ruhában lehet, ami kényelmes, nem kell reggelente sminkelnie stb. Ez pedig nagyszerűen alkalmas arra, hogy úgy öljön meg egy kapcsolatot, hogy még átverve is érzik magukat a felek.

Van még összetevő, már nem is számolom, csak írom. :) Az ember olyan, mint egy nagyra nőtt idegsejt. Belerúgnak egyet, nem reagál. Adott időn belül belerúgnak még párszor, na arra "begerjed". Mindenkinek vannak idegesítő tulajdonságai. Ezek többsége apróság, jelentéktelen, ha baráti beszélgetés során hangzik el, jót lehet rajta nevetni egy kézlegyintés kíséretében. Na de minden nap akár többször is beleszaladni ezekbe?... hát az már azért idegesítő tud lenni egy idő után.

Kedves Kérdező, megoldást vársz. Azt sajnos nem tudok. Az egyetlen, amit én magam is átgondolok a mostani párommal kapcsolatban (is), hogy ha elölről kezdeném, pár év múlva ugyanaz lenne, mint most, csak legfeljebb más felületek súrlódnának. Még azt is megkockáztatom, hogy jobban fájna, mint amik most esnek rosszul/bosszantanak.

38/F

amikor a férfi unatkozik a kapcsolatban

akkor chatelget, de tul.képpen nem csal meg.

amikor az én párom is ilyen lett, közöltem, hogy ha más kell neki, vagy nem érzi, hogy én kellenék, nincs hozzám kötve.

hú egyből érdekes lettem neki, és már nem volt érdekes a chat...

ha érzi, hogy ő csak hálás lehet azért, hogy egyáltalán te vele vagy akkor te érdekled, nem a chat.