Hogy közöltétek hogy válni szeretnétek? Van "megfelelő" pillanat?

A férjem egy vita hevébe mondta először. Utána sokat gondolkodtam rajta. Végül egyik este, miután elaludtak a gyerekek leültem vele és felhoztam a témát.

Nincs megfelelő pillanat :-( Nem szabad húzni-halasztani, mert akkor csak gyűlik a keserűség. Nyilván ő is érzi, hogy valami baj van a kapcsolatotokban.

Lesz miből megélned és hol laknod? Nem kellene inkább rendbe hozni a házasságotokat?

Miért gondolod, ha elválsz akkor jobb lesz?

Szerintem akkor érdemes közölni vele, amikor már megvan a terved arra, hová költözöl, miből tudsz majd élni, mi lesz a gyerekkel.

Nálunk sokszor feljön a téma, hogy külön menjünk, de nálunk is az a baj, hogy együtt lakunk és nincsenek meg a lehetőségeink, hogy különköltözzünk. Így csak mindig megy a vita, hogy "elegem van belőled", és tényleg nem is akarok már vele maradni, de ugyanakkor félelemmel tölt el, amikor belegondolok, hogy nincs pénzem albérletre... Így a végén mindig összeszorított fogakkal arra jutunk, hogy oké, még egy próba, stb, de ez rengeteg feszültséggel jár.

Ha nektek gyereketek is van, akkor főleg rossz lenne, ha ezt megérezné. Én azt tanácsolom, hogy próbálj felszabadultnak tűnni, ne menj bele vitákba, mutasd magad kiegyensúlyozottnak és közben próbáld meg (a barátaid/szüleid/testvéreid segítségével) kitervelni, hogy lesz a válás után, és akkor közöld vele, hogy válni szeretnél, amikor már megvan a "haditerv" a különélés megvalósítására.