Aki elvált, hogy hozta meg ezt a döntést? 3 gyerekünk van, de nem vagyok boldog

Te jó isten.

Aztán az emberek csodálkoznak, hogy ennyi szr házasság és kapcsolat van.

Tehát nehogy elváljon, ha nem boldog (egy no tényleg csak akkor lép tovább, ha már semmi más lehetőség nincs a kapcsolat javítására ) hanem inkább keressen szeretőt.

Akkk ilyen fszsagokat írnak, azok szerint ez tényleg optimálisabb környezet a gyermekeknek, mint az, hogy apu anyu külön boldog esetleg, és két helyen kapnak szeretetet? Normálisak vagytok???

Kérdező, gondolom, már mindent kiprobaltal, egyedül nem lehet megmenteni egy kapcsolatot és ha nem szeretnéd akkor nem is kell magadra erőltetni. Szépen valjatok el, kezdd újra az életed.

Sokszor beigazolódott már, de egyedül is lehet jobb, harmonikusabb és élmény dúsabb életet élni, mint egy nem megfelelő kapcsolatban.

Mellesleg ebből a gyermekek is azt fogjak megtanulni, hogy önállóan is lehet élni, nem kell benne maradni méltatlan helyzetekben.

Szar házasság nem azért van, mert az emberek nem válnak el minden adandó probléma miatt, hanem mert nem tudnak egymással bánni, folyton elégedetlenek, nem építik a kapcsolatot, csak a másiktól várnak el dolgokat. A kérdezőnek azért annyira nem lehetett rossz, hogy 3 gyereket bevállalt. Most is az a fő panasza, hogy a férje nem romantikus alkat és sokat dolgozik, holott mindig is ilyen volt. Emiatt egy épeszű ember nem válik el 3 gyerek után. A kérdező nem egyedül akar boldog lenni, nem is képes rá, mert most sem az, hiányban van, romantikára vágyik, szóval nem értem, miért biztatod ezzel, hogy majd egyedül milyen jó lesz. Olyan boldogtalan lesz, mint még soha.

A szeretősdit én sem tartom normálisnak.

A kérdező kölcsönös szerelemre vágyik. De erre 3 gyerek mellett nem lesz esélye, mert 1. habár elitéli a férjét, hogy az sokat dolgozik, de egyedülálló anyaként majd neki is ezt kell tennie, hogy a gyerekeknek meglegyen, ami eddig is megvolt, 2. bekerül a piacra, ami számára ismeretlen terep, és a du.ni akaró , erre specializálódott pasasok úgy ültetik hintába, ahogy akarják, szóval nem hogy boldogság nem lesz, hanem sok sírás meg agyalás, vagy 3. megállapodik vele egy pasas, aki majd utálja a gyerekeit vagy egy lúzer éretlen fa.z, vagy majd a pasast is neki kell eltartani, vagy pl ő baromi romantikus lesz, de mással is, nem csak a kérdezővel.... Kérdezd meg a normális férfi ismerőseidet, hogy kellene -e nekik egy elvált 3 gyerekes nő komoly kapcsolatra.

Amúgy meg a 3 gyereket is nagyon sajnálom, mert válás esetén az az anyuka dönt majd mindenről egymaga, vagy esetleg az aktuális szerelme bevonásával, aki eddig sem tudott felelősen dönteni, mert egy szar házasságba szült 3 gyereket és most a romantika hiánya miatt akar válni.

Ne haragudj, kérdező, nem akarlak megbántani és biztosan sok szempontból szuper anya vagy, de ne rontsd tovább az életeteket. Ha a legkisebb gyerek is túljut a kamaszkoron, akkor válj el, még akkor is bőven lesz időd begyüjteni egy csomó pasast meg szerelmet, romantikát. De ne akard, hogy a gyerekek ehhez asszisztáljanak.

#34

Honnan tudod, hogy ő min ment át?

Azt tudom, hogy én min mentem át. A volt férjem egyszerűen lelépett egy másik nővel, két gyerekkel maradtam egyedül, váratlanul. Egy szerencsém volt, hogy az otthonunk az én örökölt lakásom. Így is baromi nehéz volt nagyon sok szempontból. Anyagilag is, pedig a volt férjem fizeti a gyerektartást.

Nagyon sok magányos, átsírt estén vagyok túl. Ismerkedni egyáltalán nem egyszerű. Rengeteg pasit csak az motivál, hogy ide tudna költözni. Volt, aki elvileg elfogadta a gyerekeket, gyakorlatban meg... Hagyjuk. Nem segít senkin, ha egy pokoli mostohafatert kapnak.

Ugyanígy voltam 2 kicsivel. Rájöttem, hogy baromi magányos vagyok. A férjem este 8kor már horkol, totál hidegen hagy, mindegy, hogy itthon van vagy nincs, vagy mi van vele. Őrlődtem egy darabig, aztán elköltöztem a kicsikkel. Először baromira megkönnyebbültem. Aztán rám nehezedett, hogy fele annyi jövedelemből fele akkora lakásban nem valami jó az élet.

Aztán az, hogy ismerkedni nem nagyon tudok. Eleve sokaknál kiestem. Kitartóan próbálkoztak a sörhasú papák, a kangörcsös kisfiúk, a mama hotelesek, akik az anyjukat, gyerekszobájujat rám cserélték volna. Pedig igényes, karcsú 32 éves voltam ekkor, jelentkező akadt bőven. A gyerekek nem lettek boldogabbak, sőt, haza akartak menni, hiányolták az apjukat, a kertes házat ahol volt terük, folyton kérdezték mikor megyünk már haza.

Én tiszta idegbeteg lettem, hogy mindig mindent egyedül kell csinálni, hozni-vinni őket oviba, suliba, vásárolni, mindent mindig egyedül. Egy év után visszaköltöztem és fellélegeztem. Megtaláltam így a boldogságom másban. Sportolok, nyelvet tanulok, kertészkedek. Nem vágyom már el innen. Nem lehúzni akarlak, másnak sikerülhet, de a társkeresés része, az tényleg katasztrófa volt.

Gyamügy meg ktyafsz😅betegek. Nyilván egyedül nehezebb, pláne 3 gyerekkel, de nem maradnék benn szar kapcsolatokba.

"Kisasszony, ki mit szakít, azt szagol! Tűrjed szépen, amit csináltál." Ilyen tanácsok is. Istenem. Ezért van ennyi depis ember, q gyerekeknek aztán marha jó ez a légkör is...nem hülyék!

"Nem, nem, nem... neked ez nem jár." Valóban. Az életbe senkinek nem jár semmi, mer tenni kell érte.

Ha nem is talál jobbat vagy mást max talál szeretőt...az is jobb, mint egy kapcsolat ami szr lett vagy lehet az is volt.

Persze nem értem Én se minek kellett 3 gyerek is, mer eggyel még sok esély lenne normálisat találni. De így se lehetetlen.

"Az miért nem opció soha, hogy javítsanak a hazasságukon, javítson az életén?" Leírta!

"És a gyereknek, ha még kiskorú, nem tesz jót az, ha apa lepattan" Ha ezért lapattan, akkor igen fsz apuka.

KÉRDEZŐ! A gyerekekkel mennyit foglalkozik?

24 Nem egy családot ismerek, ahol így van és pl barátnőm is így nőtt fel. Teljesen jól elvolt. Van, ahol működik.

Ha meg nem az anyagiak tartanak vissza pláne lépnek. Utólag legyen eszed.

Hány évesek a gyerekek amúgy?

Meg egy élet nem elég kiismerni valakit, nagyon naiv buta aki azt hiszi, hogy az Ő kapcsolatuk bezzeg más...még. Persze van kivétel, de ott is a legtöbben csak élnek egymás mellett.

Nekem meg sok embernek mégis sikerül gyerekkel/gyerekekkel párt találni, aki normális is. Szvl lehet máshogy kéne csinálni, akinek nem megy. Szóval Nekem sikerült, akkor mindenkinek kell hogy sikerüljön 😅 igen, ahogy mindenkinek benne kell maradni szr kapcsolatba, mer más beletörödött. 👏

Én maradtam volna a boldogtalanban, de az exférjem nőzni kezdett, ezért válni akartam. Két gyerekkel. Nekem a társkeresés része sikerűlt, mert a párommal boldog vagyok. De megvan ennek is az ára, mert amit 20 év alatt felépítettünk, elosztottuk, és az exférjem nagyon jól keresett. A mostani nem annyira, és lényegében semmije sincs, mert mindent ott hagyott a gyereke anyjának. Nagy családi házból beköltöztetni a gyerekeket egy kis világ végi panelba..... A nagyobb gyerek saját lábra állt, de eléggé el van veszve, mert az apja kihátrált mögüle, nem támogatja, minimális gyerektartást fizet a kicsire, és ennyi. Én meg nem tudom sajnos úgy támogatni. A szívem szakad meg, hogy nem is tartja velük a kapcsolatot. Pedig mintaapa volt. Pedig nem ezt ígérte a gyerekeknek, de van új nő, új család, most már ők a fontosak nyilván. Nem bántam meg a döntést, mert egyrészt szerencsém volt. Ami akkor hiányzott, a romantika, a sok közös nevetés, az igazi szuper társ, az megvan. Nagyon szeretem őt. De most meg az hiányzik, ami akkor volt meg. Az anyagi biztonság, a jólét, a gondtalanság, hogy a gyerekekkel az apjuk van, aki a javukat akarja mindenben és értük dolgozik. Igaz, boldog vagyok, akkor nem voltam az. De várnom kellett volna, mert a gyerekeim alól kihúztam a szőnyeget erősen, de akkor ezt még nem láttam. Volt olyan párom, aki utálta a gyerekeim, éreztette, hamar ki is tettem a szűrét, de borzasztó volt még az a rövid idő is. Igen, boldog vagyok, de a gyerekeim miatt erős lelkifurdalásom van, és soha nem pótolhatja nekik semmi, amit elvettem tőlük. Várnom kellett volna, együtt felnevelni őket.

Egyszer azt mondta nekem valaki a válás idején, hogy mindent úgysem kaphatok meg. Igaza volt. Szóval mindenki döntse el, mia a fontos neki és azért mennyit hajlandó beáldozni.

36 vagyok. 38-as, ezt nagyon jól megfogalmaztad. A legritkább eset az, hogy mindennis szép és jó lesz, jön a herceg, aki imád, szereti a gyerekeket, van is mit tennie a közösbe, stb. Örülök, hogy neked részben sikerült és végülis, amiért váltál, azt megkaptad.

De ugyanez érzetem én is, hogy kaptam valamit(szabadság, ismerkedés lehetősége) viszont a gyerekek alól kihúztam a szőnyeget. Nem volt hirtelen saját szoba, udvar, kevesebb minden fért bele, pl nyaralás nem. A nagy elkezdett rosszabbul teljesíteni a suliban, kicsi kezelhetetlen lett. Én megfutamodtam és visszamentem. Ők most boldogok és igazából én is jól vagyok. Elfogadtam, hogy igazi nagy szerelem valószínűleg nem lesz már, de valamit valamiért. Lehet, most is egyedül élnék velük a kétszobás panelban és semmivel nem éreznénk magunkat jobban a bőrünkben mint most.