Meg lehet értetni ezt az ex férjemmel, vagy teljesen felesleges idegesség?

Van egy közös fiunk. Vele igazából sosem foglalkozott. Mikor külön költöztünk, akkor jött viszonylag sokszor, hetente többször is. Aztán lett egy új családja, anyuka két pici gyerekkel. Onnantól a saját gyerekével megint nem igazán foglalkozott, volt hétvégén 1 nap, mikor nála volt és ennyi. A gyerekünk mindig hamar megértett dolgokat. Azt is fél fogta és mondta is, hogy a másik családhoz hamar hazamegy az apja, hozzá miért nem jött időben. Hogy nálunk 7 napból 8at dolgozott, ha nem, akkor elment valahova, csak ne legyen velünk. A két kicsivel játszik, vele annak idején miért nem. Az apja lemondta a láthatást azért, hogy az új családdal legyen valami közös programon. Hogy meg volt beszélve, hogy délben találkoznak, az apja viszont még a barátnőjénél volt. Hogy vele sehova nem ment, nem vigyázott rá, a két kicsire a gyerekünkkel vigyáz, hogy a kis barátnő fodrászhoz tudjon menni. Persze értem én, hogy pedálozni kell az új csajnál, csak a saját gyerekét nem kellene félre dobni. Úgyhogy eljutott oda a dolog, hogy nem megy a gyerek az apjához, nem is nagyon beszélnek. És ezt nem megbeszéli a gyerekkel az apja, hanem az apja csúnyán kiosztja, illetve az apja úgy viselkedik, mint egy sértett óvodás. Elhiszem, hogy az egójának szarul esett, hogy elhagytam, majd lett valaki más az életemben, de az hogy rám haragszik és engem utál, nem kellene a gyerekre kivetíteni. A gyerek meg szenved, mert érzi azt, hogy az apjának nem kell, hogy az apjának sokkal fontosabb az új család.

És még mielőtt kapok hideget meleget. Sosem beszéltem az apja ellen a gyereket, én lettem volna a legboldogabb, ha kialakul köztük egy jó kapcsolat.

Szóval végülis a kérdés az, hogy meg fogja érteni valaha is, hogy a gyerekkel értelmesen meg kell beszélni a dolgokat. Hogy ő a felnőtt, neki kell bemenni az ablakon, ha az ajtón nem tud. Ugyanis rátolta a gyerekre, hogy hívja a gyerek, ha akar valamit, ő többet nem fogja.