Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan engedjem el a férjem, akit szeretek, mint embert, de már nem "úgy"?
13 éve vagyunk együtt, gyerek nincs, mindketten harmincas éveinkben járunk. Nagyjából 5 éve kezdődött el ez a folyamat bennem, hogy bár szeretem őt, de abszolút nem vonzódom már hozzá.
Nyilván ennek voltak fokozatai, most már sajnos odáig jutottam, hogy még egy szájra puszi sem esik jól, összerezzenek, ha hozzám ér, hogy a többiről már ne is beszéljünk. Teljesen kiveszett az intimitás a kapcsolatunkból miattam és úgy érzem, ez már visszafordíthatatlan. Nem vágyom rá tőle. Persze ebből rengeteg feszültség van, mivel ez neki sem jó így.
Úgy érzem szeretem, de nem úgy, mint férfit. Viszont rettentő ragaszkodó típus vagyok, nehéz elképzelnem, hogy soha többet ne lássam őt, márpedig ha elválunk nyilván így lesz. Gondolom ez megszokható idővel, mégis nagyon nehéz...ott a sok szép közös emlék, a rengeteg együtt töltött év...nem mellesleg borzasztóan sajnálom őt, nem ezt érdemelné, ő nagyon szeret engem. De én ezt már nem tudom úgy viszonozni, ahogyan ő várná, ahogyan normális lenne. Tényleg csak már mint haverok élünk egymás mellett, mert egyébként jól kijövünk, de semmi több nincs már részemről. Ő pedig ettől szenved.
Úgy érzem, már csak az idejét rabolom, hiszen a szomorú döntés bennem már megszületett. Mégsem tudom, hogyan engedjem el...
"bár nem tudom megadni neki azt, amire vágyik...ez maga a pokol..."
Gondolj arra, hogy ő sem tudja megadni neked, amire te vágysz.
Szépen kell elbúcsúzni - köszönöm, ami jó volt, de sajnos elmúlt.
Köszönöm mindenkinek. Igen, ebben van valami, hogy talán nem csak magamban kellene folyton keresni a hibát (ÉN nem tudom megadni neki, amire szüksége van, én, én,én), hanem ezek szerint ő sem nekem...csak nehéz megmagyaráznom, hogy miért nem jó, amikor ő próbál mindent megadni nekem. Nem tudok rá rosszat mondani. És mégis elmúlt...csak a ragaszkodás nem. És nem a kényelem miatt és nem kihasználni akarom, egyszerűen csak van lelkivilágom.
Biztonságban érzem magam mellette, ami nagyon fontos számomra, de mintha ez a kapcsolat elcsúszott volna valahol és már nem is egy pár lennénk, hanem mintha ő lenne a nagy és erős felnőtt, aki vigyáz rám, gyámolít, én meg egy gyenge kislány lennék. Ami persze nagyon kényelmes és nehogy már ez baj legyen, hogy valaki nem csak hogy jó hozzám, hanem csúnyán mondva a s*ggem kinyalja...De talán ezért nem tudok rá már férfiként tekinteni? Nem tudom...én mindig azt hittem, hogy ezzel, hogy ő ennyire odavan értem, kiszolgál és még szeret is, megnyertem a lottó ötöst. Akkor miért múltak el bennem mégis a dolgok?
Igen, egy pszichológus nem lenne hülyeség, de egyelőre gondoltam hátha hallok valakitől saját történetet, ami kicsit hasonlít az enyémhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!