Hogyan engedjem el a férjem, akit szeretek, mint embert, de már nem "úgy"?

13 éve vagyunk együtt, gyerek nincs, mindketten harmincas éveinkben járunk. Nagyjából 5 éve kezdődött el ez a folyamat bennem, hogy bár szeretem őt, de abszolút nem vonzódom már hozzá.

Nyilván ennek voltak fokozatai, most már sajnos odáig jutottam, hogy még egy szájra puszi sem esik jól, összerezzenek, ha hozzám ér, hogy a többiről már ne is beszéljünk. Teljesen kiveszett az intimitás a kapcsolatunkból miattam és úgy érzem, ez már visszafordíthatatlan. Nem vágyom rá tőle. Persze ebből rengeteg feszültség van, mivel ez neki sem jó így.

Úgy érzem szeretem, de nem úgy, mint férfit. Viszont rettentő ragaszkodó típus vagyok, nehéz elképzelnem, hogy soha többet ne lássam őt, márpedig ha elválunk nyilván így lesz. Gondolom ez megszokható idővel, mégis nagyon nehéz...ott a sok szép közös emlék, a rengeteg együtt töltött év...nem mellesleg borzasztóan sajnálom őt, nem ezt érdemelné, ő nagyon szeret engem. De én ezt már nem tudom úgy viszonozni, ahogyan ő várná, ahogyan normális lenne. Tényleg csak már mint haverok élünk egymás mellett, mert egyébként jól kijövünk, de semmi több nincs már részemről. Ő pedig ettől szenved.

Úgy érzem, már csak az idejét rabolom, hiszen a szomorú döntés bennem már megszületett. Mégsem tudom, hogyan engedjem el...