Hogyan engedjem el a férjem, akit szeretek, mint embert, de már nem "úgy"?

Már egyáltalán nem tudok vele lefeküdni, jó ideje. A béke kedvéért sem. Próbálkozások voltak, de mind kudarcba fulladt részemről. És az egyébként sem lenne élet úgy, hogy csak próbálom "hagyni", túllenni rajta...ettől én is és ő is többre vágyunk. És már fizikailag is képtelen vagyok rá, nem csak lelkileg.

Olyan ő nekem inkább, mint egy védelmező támasz, sok mindenben hasonlítunk, mindig számíthatok rá, egy rossz szót nem tudok rá mondani...de egyszerűen elmúlt AZ a része...nem a szerelmet hajszolom, az tudom, hogy nem tart örökké. De szerintem ez sem normális...mégis szeretem és a szívem megszakad érte/értünk...de nem megy...csak azt nem tudom, hogy ezt hogyan dolgozzam fel és lépjek tovább...mint mondtam, nagyon ragaszkodó típus vagyok, olyan érzésem van, mintha kidobnám őt, mint egy "rühes kutyát", egy "megunt játékot"...és ez borzasztó...

Ha 60 évesen lennék hasonló helyzetben, valószínűleg másképp gondolkoznék, de relatív fiatalok vagyunk még mindketten ahhoz, hogy úgy éljünk, mint az "öregek". Pláne, hogy ebből folyamatos feszültség van, teljesen jogosan, ami egyikünknek sem jó . Ő csak annyit akar tőlem, ami egy normális kapcsolatban elvárható...amit én adni tudok neki, az pedig egyenlő a nullával ezen a téren...és hiába szeret rajongásig, ezt ő is egyre nehezebben viseli. Érzi, hogy megváltoztam.

Én pedig nem tudok ezen változtatni. Már nem is akarok...hiába szeretem és vagyok neki hálás az együtt töltött sok évért és a szívem szakad meg...de ez már nem működik.

Csak azt nem tudom, hogyan engedjem el...itt már csak ez a kérdés...

Tyű, kedves 16-os, ezt nem tudom honnan vetted, hogy ő tart el. Ha az lenne a problémám, hogy hogyan jöjjek ki egy fizuból válás után kettő helyett, akkor azt a kérdést írtam volna ki. Nyilván két fizuból könnyebb anyagilag, de nem fog problémát okozni egyedül fenttartanom magam. Tényleg nem értem, ezt miből jött le neked.

Nem 5 éve konstans ilyen nyomorult a helyzetünk, hanem kb akkor kezdődött ez a folyamat, ami ide vezetett. Ez a probléma már akkor megjelent, de még voltak jobb időszakok időnként...aztán egyre nagyobb és nagyobb lett a távolság, most pedig már ott tartok/tartunk, amit a fő kérdésben is leírtam. Azt látom, hogy ez egy lassú lejtmenet...de ennyi év után akkor is nagyon nehéz elengednem, mert mint mondtam, nagyon ragaszkodó típus vagyok. De talán ez normális is. Ennyi év nem tűnik el nyomtalanul, még ha már nem is szeretem úgy. Sosem bántott semmivel, sosem veszekedtünk, nincs rá miért haragudnom...ha lenne miért, könnyebb lenne elengedni. De így csak a semmi van...ami érzem, nem lesz jobb már...