Mik azok a dolgok, amiket egyedülálló nőként nem tudnál megoldani és emiatt nem mersz elválni?

Persze, sok minden megoldható, de azért látom az egyedülálló nőismerőseimen, hogy azért boldogulnak olyan marha jól, mert valakinek a közeli családtagok közül van autója, akit lehet ugrasztani, ha kell. (Ugyanis elég sok nőt ismerek, akinek nincs jogsija vagy ha van is, nem használja, mert retteg a vezetéstől.)

Ettől függetlenül tényleg igaz, hogy sok mindent meg tudtam már oldani kényszerből, amit nem hittem volna magamról korábban. De éltem fél évig egyedül és kénytelen voltam visszafogadni az akkori agresszív élettársamat, mert bizonyos dolgokkal nem boldogultam.

Megtanultam flexelni is, a kerítést is 90%-ban egyedül javítottam meg, mert annyira tönkrement már, hogy a kutyáim állandóan szétszedték. Dekopírfűrészt is simán használom, csináltam már hőszigetelt cicaházat 90%-ban egyedül, a kutyaházakat is én alakítottam át hőszigeteltté, de mindig ott van az, hogy 90%-ban. Mindig volt egy pont, amihez gyenge volt a kezem vagy kevés voltam egyedül.

Nem okoz gondot egy adóbevallás kitöltése, se egy uniós pályázat megnyerése, könyvelni is könyveltem bizonyos szintig, de a gyakorlati dolgokhoz gyenge vagyok, ez van, fizikailag is gyenge vagyok hozzá. Festést is meg tudom oldani egyedül, ha a bútorok nincsenek a fal mellett és ha nem az emeletről van szó, aminek 3 méter a belmagassága. Pénzem sose lesz annyi, hogy én egy ekkora házhoz festőt fizessek. A legtöbb családi házas ismerősöm maga intézi a festést, mert luxus egy 160 nm-es házat kifestetni szakemberrel.

A lefolyó is eldugul állandóan és nem hívhatok minden alkalommal szerelőt, emiatt ki se jönne egy ponton túl megunná. Én meg nem tudom alul lecsavarni azt a micsodát, amin keresztül ki lehetne tisztítani. Lehet rajtam gúnyolódni, de ez van.

Van egy ismerősöm, ha bármi komolyabb baja van a kutyának, úgy kell ismerősöket vadásznia, akik autóval el tudják őket vinni az állatkórházba. Egy idős kutyánál ez se olyan ritka, hogy erre szükség van. Hívtam már állattaxit, amikor épp nem volt autó, de azok baromira nem mindig akkor érnek rá, amikor a kutya rosszul van és nem túl sok ilyen vállalkozó van, aki ezzel foglalkozik.

Éltem én 25 évig autó nélkül, lehet úgy élni persze, de igazából akkor se voltunk autó nélkül, mert a nagypapámnak volt autója és havonta pár alkalommal mindig segített. Ha nem lett volna az autó, a kutyáim se éltek volna meg olyan magas kort, ez egész biztos.

Én tudom, miért hoztam ezt a kompromisszumot.