Ennyire megalázó helyzetben maradjak mert szeretem a férjem? Ki vannak akadva rám a szüleim.

A férjemmel már nem szeretjük egymást ezt tény, valahogy mindenkinek nyílvánvaló, családnak barátoknak stb....

Jött a baba, nem vetettem el nyilván.. de 2x annyi lett a veszekedés, még inkább nem foglalkozot velem, szörnyű volt.

Elmentünk párterápiára, amihez neki eleve nem volt kedve, azután különköltöztünk... Heti 2-3 napot jár haza a gyerek miatt, akkor itt alszik de külön szobában. Érzem hogy nem szeret, de nem is vágyok már arra hogy hozzámérjen viszont jó lenne ha társam lenne a problémákban, és ha támogatóbb lenne. Szerintem most a szeretőjével lakik.

A szüleim nagyon nem örülnek ennek a helyzetnek, mivel teljesen tönkretesz engem lelkileg és nem jól viselem. A gyerekkel mi foglalkozunk, mi veszünk neki mindent mert az apja játszani jár le. Beszélni nem akar velem, a jövőről sem. Válni nem akarok, néha érzem hogy igen, de végül nem. Mégiscsak együtt vagyunk 12 éve, érettségi óta. Mindent vele éltem át, első komoly kapcsolatom és ez régen jó volt nagyon. :(

Szégyelem de próbáltam párt keresni, nem találtam olyat akivel össze tudnék jönni. Nem tudnám őt elengedni, még hívtam is hogy költözzön haza de ő nem akar. Szörnyű ez most. Egyáltalán nem érdeklem. Mit csináljak???😭