Szerintetek, mi lehet a megoldás ilyen helyzetben vagy ti mittenétek egy ilyen szituációban? Mi lehet a megfeleló megoldás? Hagyjam vagy küzdjek érte, addig amíg lehet? Volt- e már valaki hasonló szituációban?

Nagyon hosszú a történet, de úgy kezdeném, hogy 6,5 éve ismerkedtem meg a párommal és egészen mostanáig jól megvoltunk kisebb, nagyobb gondokkal, boldogságban, vagyis legalább úgy éreztem. Körülbelül 3 éve költöztünk össze és azóta együtt lakunk. Ő 23 éves lány én 26 éves fiú. Június végén volt egy közös nyaralásunk, ahol nagyon jól éreztük magunkat, de körülbelül 2-3 hónapja el kezdtem érezni, hogy nem volt valami nem oké köztünk és a közösségi oldalán egszer bejelentkezve maradt és láttam, hogy megkérdezi a barátnőjét, hogy mi a véleménye rólnuk. Egymáshoz valók vagyunk-e? De nem érdekelt tovább és kiléptem. Ezért gondoltam rákérdezek nála, (bár előtte is éreztem, hogy nem jó valami, mert mindig elhanyagolt, nem akart velem sok időt tölteni.), de így muszáj volt. Meg volt a kérdés a válasz nem volt túl elragadó nekem, de megértettem. Sokat hibáztam, sokszor megbántottam és összegyűltek benne a tüskék.

Sajnos rossz dolgokat mondtam neki viták közepette. (pl.:szerencsétlen, idióta, hülye, hülye k...a) és ezek miatt. Sajnos nagyon sokszor olyan miatt volt hiba, hogy sokadjára sem tudott rendesen megcsinálni. Pl: főzés, vagy csak szimplán elfelejtett dolgokat sokadjára is, stb. Kis apróságok miatt, de először mindig megmutattam, hogy kell csinálni, segítséget adtam neki, de nem és ezért én sokszor kiakadtam és azokat mondtam neki rossz hangnemben és ezáltal érthető módon oda lett az önbecsülése, amit én nem tudtam, mert soha nem ült le velem megbeszélni, hanem besöpörte az ágy alá ezeket. Igen magamtól is rá kellett volna eszmélni. Nagyon jól tudom, de mellette munkahelyen nagyon sok teher volt rajtam, szinte egyedül láttam el 3-5 ember munkáját és valószínűleg kihatott rám, hogy ott nem mertem felstólalni és haza vittem a dühömet és kiengedtem magamból kéthetente. Tudom ez nem megoldás. NA a lényeg a munkahelyén megismerkedett egy sráccal, aki csak szépeket mondd neki, próbálta elbúvölni, elcsábítani, de csak beszélgetések terén és a barátnőm elkezdett érezni iránta is valamit, elkezdett nagyon sokszor hazudozni miatta, szó szerint a szemembe, amikor én 98%-ban teljesen őszinte vagyok és elég rosszul tud esni és azóta is tart ez a dolog ez a beszélgetés és a srác már többet akar tőle. Azt mondja adjak neki időt és próbáljak meg ne görcsölni ezen, de közben mikor tényleg 2-3 hónapja sikerült leülni és megbeszélni átgondoltam mindent, elég sokat változtam, a munkahelyen is rendeződtek a dolgok és nincs semmi bántás, hála saját magamnak. CSak lehet, hogy már későn jutottam hozzá ehhez a megértéshez. Sőt jobban is érzem tőle magam nem kell mindig vitázni, ha nem muszáj. Én nagyon szeretem őt és lehet nem sikerült kimutatnom felé a dolgokat, úgy hogy higyjen, abban, hogy ő szép, okos és meg tud felelni a társadalomnak. 2-3 hónapja "jó" vagyok hozzá. De a barátnőm nem tudja mit tegyen, sok kérdésre nem tudom a válasza. Szeret engem, jobb vagyok, mint a 3. fél, szeret velem mindent, de csak ez a probléma, amin változtattam és látja is jobban is érzi magát tőle, de ugye ott van az a "de" a 3. fél iránti érzés. Én nagyon szerelmes vagyok belé, nagyon odáig vagyok érte és csak azt szeretném, hogy ő boldog legyen, ha nem is velem, hanem mással akkor azt is megértem, megérdemlem, amit tettem. Viszont, azt is tudom, mivel ő nagyon érzékeny lány teljesen örlödni fog miatta, főleg, ha a 3. fél csak rövidebb ideig lesz vele és, ezt nem szeretném neki. A megváltozott ember, aki jó lett odafigyel rá, építi az önbecsülését, gondoskodik róla, együtt él vele és megérti. Köszönöm, hogy elolvastátok és válaszoltok. Szerintetek mi a legjobb megoldás, ebben a helyzetben?