Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet feldolgozni és elfogadni? Miként léphetek
túl ezen?
Figyelt kérdés
2 éve házasság után úgy néz ki válunk. :( Férjem elhagyott, már nem szeret azt mondja, nem bír velünk együtt élni. Van egy másfél éves babánk is. Ő hozzá járna haza és látná rendszeresen, gondoskodna rólunk ahogy tud. De mi így is rettenetes anyagi helyzetbe kerülünk, mintha az érzelmi része nem lenne elég. Neki valószínűleg hamarosan új kapcsolata lesz és boldogan él mint hal a vízben. Én meg küszködhetek a mindennapokban a babánkkal. A válással szerintem nem lesz gond, nem szeretné ő sem bonyolítani. De érzelmileg képtelen vagyok feldolgozni...hogy már nem szeret minket, hogy nem akar velünk lenni...inkább ismét független agglegény életet akar....hiába vagyok én is hibás abban hogy tönkrement a kapcsolatunk, ez egyszerűen felfoghatatlan a számomra. Ráadásul nekem a picivel egyáltalán nem lesz egyszerű új életet kezdenem, új kapcsolatot teremtenem, majd valamikor. De majd végignézhetem ahogy ő boldog az új barátnőjével.... Kérlek öntsetek lelket belém. :( Család nincs illetve messze vannak, rájuk nem számíthatok. Gyed-en vagyok itthon a picivel.
Az hogy nem adtam hasznos választ nem ok arra hogy úgy beszélj velem mint egy darab sz*rral. Amúgy meg azok adtak akik közölték hogy milyen szemét a pasim és szegény kérdező? Hát nem. Őket mégsem szóltad le. Senki nem mondott újat csak hogy jaj de nehéz meg majd jobb lesz.
Ja persze a szerelem nem tart örökké de ezt ne az első gyerek után mondja az ember hanem majd 30 év után. És az két külön dolog hogy az szerelem szeretetté válik és hogy a szerelem kiábránulásba torkollik. Egy fiatal embernek szerintem joga van hozzá, hogy boldogan éljen és ne csak megszokásból és szeretetből. És honnan veszed hogy a gyerek volt a baj, a felelősség? A kérdező célzott valamire de nem mondta konkrétan. Az én apám sem azért utálta meg anyámat mert jöttem én, mert engem imádott és kivette a részét a dologból, sőt előttem volt már 3 nagyobb tesó akiket kibírt és amikor még szerették egymást.
2010. júl. 30. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?
22/35 A kérdező kommentje:
Köszönöm mindenkinek aki válaszolt... nem, semmi képpen nem szeretném csak azért itt tartani, hogy "együtt legyünk". Én is hasonló családban nőttem fel, tudom milyen pokoli, ha két ember úgy él együtt, hogy nem szeretik egymást. Na de ilyen hamar?!Persze jó ideje voltak problémák, nem tagadom, többször próbáltuk megoldani, de most mégis egyszer csak "besokallt" és faképnél hagy!? :( És amíg én telesírom itthon a párnát, és emberfeletti erővel küzdök a talpon maradásért és hogy a pici ne érezze meg, ő épp a haverokkal bulizik és csajozik?! Csak mert ez volt a könnyebb megoldás?!
Hiába küzdök egyszerűen nem érzek elég erőt magamban az egészhez. Most is itt ülök, képtelen vagyok elaludni :( A pici is sírt egész este. Vele meg amikor beszéltem nagy volt a jókedv épp új életet kezd. Ezt nem lehet csak úgy feldolgozni :( Minden rá emlékeztet, nem tudok csak úgy programokat szervezni, kevés a barát, ilyenkor sehol senki. Már egy hete de senki még fel sem hívott!!! Se a családból, senki! Mintha senkit nem érdekelnénk a gyerekkel.
2010. júl. 30. 22:47
23/35 A kérdező kommentje:
Azt azért még hozzá tenném, hogy teljesen más amikor mindkét félben kihűlnek az érzelmek... és más, amikor csak az egyik fél lép ki a kapcsolatból!! És más mindezt tízen, húszon évesen, egyedül és más harmincon túl egy kisgyerekkel!!! Rettenetes érzés, amikor ha ránézel a kicsire az apját látod,, amikor az jut eszedbe, hogy őt miért nem érdekli? Hogy őt miért nem büszke rá és miért nem vágyik rá hogy lássa az első lépéseit?! Amikor a felesége még szereti! És tudja hogy ezzel pokoli fájdalmat okoz neki,de nem érdekli... nekem meg olyan érzés mintha egyre szűkebb lenne a négy fal... a délutántól már most félek, nincs hova mennem, nincs kihez fordulnom! Csak egyedül igyekszem helyt állni de nem megy. Ha az utcán sétálunk, mindenütt boldog anyukákat, párokat látok, elfog a sírás :( Imádom a babám, nem érzem tehernek, hálás vagyok, hogy van egy egészséges gyerekem, de pokoli nehéz... nem szedhetek nyugtatót de esténként nem tudok aludni.... mindezt egy hűtlen meggondolatlan komolytalan pasi miatt! akit a férjemnek hittem, akit szerettem!
2010. júl. 30. 23:13
24/35 anonim válasza:
Ne lássd ilyen borúlátóan a helyzetett.
Tudom most rossz de hidd el lesz jobb lesz új párod, klasz életed. Ne síránkoz inkább hívd fel anyukádat, a nővéred, a barátnőid és trécsel velük egyet, és örülj hogy most szabadultál meg a pasidtól nem 3 gyerek és 20 év után lép le. A gyes alatt költöz haza, és ha visza mész dolgozni talizol egy rendes pasival. A kicsiben pedig ne az apját lásd ő egy kis anygyalka és jobbat érdemel enél.
2010. júl. 31. 00:13
Hasznos számodra ez a válasz?
25/35 anonim válasza:
detto ugyanez volt velem, a helyzet akkor változott meg, amikor elkezdtem dolgozni!! egy tökéletes rendszer állt be az életünkbe, ahol mindennek megvan a helye és nincs idő siránkozásra, ellenkezőleg! Igaz, közel 1,5 évbe telt míg érzelmileg el tudtam szakadni tőle. Egyet ne felejts sose: a gyerkőcnek szüksége van rád!!!!!!! neki te vagy a minden!!!!
2010. júl. 31. 00:16
Hasznos számodra ez a válasz?
26/35 A kérdező kommentje:
Se anyukám, se nővérem...a telefonszámla meg sok lesz így :)Tudom hogy nem hagyhatom el magam, de még azt hiszem kell egy kis idő....
2010. júl. 31. 08:49
27/35 anonim válasza:
Azt írod, hogy másfél éves a gyermeked. Keresd fel am unkahelyedet, és próbálj meg hamarabb visszamenni dolgozni, mert az tényleg jót tesz, ha újra emberek között leszel, és nem lesz időd állandóan gondolkodni a miérteken. Hasonló korú volt a gyermekem, amikor az én férjem is elköltözött, és belevetette magát az életbe. Nekem sem élnek már a szüleim, de a barátnőim, barátaink, mindenki mellettem állt, és a mai napig számíthatok rájuk mindenben. Mellesleg a férjem is egyre többször jön, "ittfelejti" magát, persze a gyerekre hivatkozva..
Itt a nyár, és a jóidő, legyél minél kevesebbet a négy fal között, mert én is észrevettem, hogy a sírós gondolatok mindig akkor jöttek, amikor otthon voltam, a kicsi aludt, én meg ráértem gondolkodni.
2010. júl. 31. 12:04
Hasznos számodra ez a válasz?
28/35 anonim válasza:
00.16 vagyok, és milyen igaz!! az én férjem is hetek óta szerelmes levelekkel bombáz!!! az ilyen nem birja ha ujra talpra tudsz állni nélküle....!!! SZÓVAL MINDENT BELE, FEL A FEJJEL!!!!! (én első körben kikapcsoltattam a vonalas telefont, minek fizetni rá ha mobilon elér aki akar?! sajnos igen, egy darabig nagyon kell spórolni, de minden jobb lesz! Látod? Ezt olyanok mondják, akik mindezt már átélték!!)
2010. júl. 31. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
29/35 A kérdező kommentje:
Igen, tudom hogy most csak azért is meg kellene mutatnom...de nem könnyű. Előbb sajnos nem tudok visszamenni dolgozni mert nincs hova tennem a picit, a bölcsibe még így sem biztos a helye, nem tudom mi lesz...ez a baj amikor az ember lánya úgy rendezkedik be hogy együtt ,kettesben nevelik majd a gyereket együtt oldják meg az élet gondjait....nem voltam elég előrelátó, nem biztosítottam be magam az ilyen eshetőségre....
2010. júl. 31. 13:59
30/35 Allison válasza:
De ha gondok voltak ré akkor nem értem miért nem oldottátok meg mielőtt jött a gyerek. Engem is hagytak ott úgy hogy én még szerelmes voltam nagyon, igaz nem volt gyerekem, de azért had fájjon már nekem is. De azért mert én még szerettem, neki ugyanúgy joga volt másik életet kezdeni ha azt akar. Én mindenesetre nem sírtam, könyörögtem neki, megpróbáltam élni az életem, és annyira jól ment hogy később még ő utált meg mikor békében váltunk el, pedig semmit sem tettem ellene.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
