Evészavarosok, hogy tudtátok feldolgozni és elfogadni a gyógyulással járó súlygyarapodást?
Hasonló gondom volt, mint neked. Őszintén szólva, nagyon nehéz volt elfogadni, és azóta sem estem túl rajta, pedig már két éve volt. Ha tényleg anorexiás vagy bulémiás vagy, csak annyit szedj fel magadra, amennyivel már nem túl feltűnő a betegséged,hogy képes legyél elfogadni; strandra pedig inkább ne menj.
Csak annyit tudok javasolni, hogy étkezz egészségesen, és ha egyébként is viszolyogsz az evéstől, fogyassz minél több könnyen emészthető, alacsony zsír- és kalóriatartalmú ételt! Ez valamennyire megnyugtathat. Ezen kívül pedig, főként ha mások gyakran mondják neked, hogy sovány vagy vékony vagy, vigasztald magad ezzel! Keress olyan ruhákat, amik jól állnak rajtad akkor is, ha pár kilóval többet mutat a mérleg! Én azóta vegetáriánus lettem, így például el lehet kerülni mindenféle zsíros ételt, ami feltételezem, úgysem tartozik a kedvenceid közé.
Akik pedig azt mondják neked, hogy nagyon csúnya vagy, és mindenképpen szedj fel többet magadra, ne nagyon hallgass rájuk, amíg nem tudnád feldolgozni. A fentieken kívül kezdj el sportolni, az is megnyugtathat, hogy legalább teszel az egészségedért, és még a súlyodat is kordában fogja tartani.
Köszönöm a tanácsaidat, nagyon jókat írtál! A pszichiáterem is úgy áll hozzá, hogy inkább egyem meg jó szívvel és lelkiismeret furdalás nélkül a 0,1% zsírtartalmú joghurtot, csak hogy egyek valamit, mint semmit. Az a baj, hogy a környezetem ezt nem így látja, és olyan magas kalóriatartalmú ételekkel akarnak tömni, amit képtelen vagyok elfogadni és ha megenném, bűntudatom lenne. Így inkább vagy nem eszem semmit, vagy magamnak vásárolok light termékeket.
Sajnos egyelőre a fejemben nem fér meg a két dolog, és úgy érzem, hogy vagy az egészség és 58-60 kg (ami az én fejemben már kövérség) vagy a betegség és 44 kg. Jó lenne az egészséget és a vékonyságot összehozni valahogy, vagy leginkább valami köztes utat elfogadni: mondjuk az 50 kg-t. (170 centihez). De én már attól is félek, pedig szívből szeretnék meggyógyulni!
Te jó ég! Én 160 centisen voltam 44 kiló és szörnyen néztem ki így visszagondolva!
Amúgy segít elfogadni a súlygyarapodást ha szép lassan, apránként kezdesz el több táplálékot magadhoz venni, és nem hirtelen. Így lassan dekáról-dekára sokkal kevésbé elviselhetetlen a súlygyarapodás.
Engem a párom motivált, hogy érte érdeme élnem, és azért hogy lehessen közös kisbabánk.
Régen úgy éreztem, inkább a halál, mint akár egyetlen plusz kiló. De a párom mellett rájöttem, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak ennél. És ahogy híztam, úgy javult a szexuális életünk is.
És valahogy sikerült elhinnem, hogy inkább legyek ronda élő, mint szép halott.
Második válaszoló
Ne hallgass azokra, akik magas kalóriatartalmú ételekkel akarnak teletömni! Én például teljesen leszoktam a csokiról, a cukorkákról, soha nem eszem chipset, és azóta is alig bírom megenni a tésztaféléket, de a környezetem többsége ezt elfogadta. Sőt, nagyon sokan azt mondták, csodálnak érte, hogy meg tudom állni, míg a többiek csupa "finom" ételeket esznek, és nem képesek lefogyni. Szerintem az 54 kg már elég lenne, nem kell visszahíznod 60-ra, az a magasságodhoz képest szükségtelen. Én 164 cm vagyok, és kb. 52 kg most, de állandóan elégedetlen vagyok magammal.
"mondjuk az 50 kg-t. (170 centihez). De én már attól is félek, pedig szívből szeretnék meggyógyulni!"
Szerintem ez így hülyeség! Félsz? mitől? 50 kilótól 170 cmhez? hát nem tudom így ki állna szóba veled de a többség mint mondtam nem szereti a vékony lányokat. nem tudom hány éves vagy, de bottal nem piszkálnálak meg szerintem. 44 kiló vagy akkor kb úgy nézel ki mint egy 7 éves kislány. előző voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!