Mivel tudnám anyámnak a legnagyobb lelkifurdalást okozni?

ezek szerint mégsem vagy annyira felnőtt, hogy elfogadd a felnőttek döntését.

mi az, hogy ennyi idősen mit akar, miért , ötven x évesen nincs joga a boldogsághoz? nyilván nem tegnap jutott eszébe az ötlet, hogy na , most lelépek, hanem fokozatosan távolodtak el egymástól édesapádtól, örülj neki, hogy nem az orrod előtt zajlott az egész, hanem ennyire tapintatosan csinálta.

semmi közöd hozzá, hogy kibe szerelmes, és úgy éli az életét, ahogy szeretné, neked el kell ezt fogadnod, ha tetszik, ha nem. azért, mert elválnak, attólmég a szüleid maradnak és szeretni fognak.

gondolom elég lelkiismeretfurdalása van, nem ekll, hogy még te is beleb..ssz.

Tegyük fel anyád hülyeséget csinál, tegyük fel apád tényleg mindent megtesz érte, tegyük fel hogy tényleg egy rossz lépést csinál. Akkor sincs jogod földbe döröngölni anyádat, mert neki kell eldönteni mit akar csinálni. persze szépen elmondhatod neki a véleményedet, de akkor sincs jogod zsarolni és befolyásolni, mert NEM A TE ÉLETED.

majd megtanulod tiszteletben tartani a mások döntését, akkor is, ha az esetleg egy rossz döntés. Ez van.

Neked hogy esne ha anyád azzal jönne 50 éves korodban, hogy fiam felakasztom magam ha a Rozival akarsz élni? Gondolkozz el ezen légyszíves.

A lelkiismeretfurdalás belülről jön, mindenkinek magából, és nem lehet másnak okozni. :)

Megértelek, hogy hirtelen jött az információ, hogy erre nem számítottál, azt hitted, hogy mintacsalád vagytok, ezért nagyon felindult vagy. Jól tetted, hogy ide leírtad, itt aztán olvashatsz mindenféle véleményt, és szelektálhatsz, hogy melyiket tartod a Neked legjobbnak, és nem ajtóstul rontassz anyádra. :)

Szerintem gondold át, hogyha anyád olyan boldog lenne, akkor miért akar kilépni apáddal való kapcsolatából? Ha Te boldog vagy a barátoddal, akkor kilépnél?

Javaslom, ne ítélkezz olyasmiről, amit nem éltél át, ezt jegyezd meg és SOHASEm ítékezz! (Ítélkezni sosem javasolnám, mert a másik helyzetébe csak hiszik sokan, hogy belelátnak, valójában egyediek vagyunk, senki sem tud rólunk mindent, tehát 100%-ig nem látunk bele a másik életébe. De amihez hasonlót mégcsak át sem éltünk, arról meg főképp nem!)

Szerintem, a nagykorúság küszöbén, inkább azt nézd, hogy mit tanulhatsz a szituból. Javaslom, beszélgess anyukáddal, hallgasd meg az érveit, és mond el, hogy Te hogyan élted meg. Mond el az érzéseidet! Hogy azt hitted, mintacsalád vagytok, rosszul érintett a hír (de ügyelj az indulataidra, csak higgadtan!, egyszerűen elmeséled, amit érzel). Ha átgondoltad, mit élhetett át, hogyan tudta magában elrejteni ennyi évig a boldogtalanságát, amit észre sem vettél, akkor kérdezd meg, neki milyen érzés volt. Tanulj belőle! És hagyd élni, hiszen neki is jár a boldogság, járt volna eddig is, mégis érted tette, hogy nem lépett, ezt javaslom, hogy tiszteld benne.

(szerintem)

Minden jókat Nektek!

Tényleg gondold át.

Egy tökéletes családban,nem hagyja el az egyik a másikat,a (majdnem)felnőtt tagja,nem bosszút forral a másik ellen...

Lehet te úgy gondolod minden rendben-tegyük hozzá,nagyon szép anyukádtól,hoy a problémáival nem a gyermekeit traktálta-de hidd el,barátnők miatt senki nem rúg fel 22 évet,pláne nem egy volt szerelem miatt.Lehet anyukád úgy érzi,hogy nem kapja meg azt a szeretetet,tiszteletet apukádtól,amire vágyna.Nem azt írom,hogy nem kap,hanem azt,hogy nem úgy,ahogy szeretné!

Mindenesetre ítélkezni nem a te dolgod,neked akkor is az anyukád marad,ha elválik,teljesen mindegy hány éves vagy.(az apukád meg az édesapád természetesen.Egymástól válnak,nem tőletek gyerekektől)