Mivel tudnám anyámnak a legnagyobb lelkifurdalást okozni?

Szeretnék egy történetet megosztani veled, egy igaz történetet az én történetemet.

Két szerető szülőm van, akik már kiskoromban elváltak. Bár már nem szeretik egymást és nem együtt élnek (több mint 13 éve) mégis napi szintű a kapcsolat miattam.

Lassan 10 éve, hogy Apa összeköltözött a jelenlegi élettársával és szinte kiszorultunk az életéből mert a nő nem szeret minket. De apa ugyan úgy tartja velünk a kapcsolatot napi szinten csak a nő nem tud róla.

Felnőttem tesómmal és anyával, sose volt mellettünk úgy senki, mi 3 nő, lány, álltuznk meg a lábunkon. A testvérem most 25 éves lediplomázott, férjhez ment, és igaz itt laknak a városban de mégis messze tőlem.

Édesanyám azt mondta, ameddig fel nem növünk neki nem kell más férfi mert úgy sem tudna aúgy elfogadni és szeretni minket senki, mint édesapánk. Én már leérettségiztem, szeptembertől pedig egyetem Pesten.

Tavaly tavasszal édesanyámra rátalált a szerelem és szó szerint 100 km-re rángatta tőlem. Munkahelyet talál ott és rengeteg időt tölt mai napig ott. Én pedig itthon maradtam egyedül. Mosok, főzök és takarítok MAGAMRA és most 18 éves vagyok. Egyedül vagyok itthon több mint egy éve, havonta egyszer hazajön anya olyankor 2-3 napot van itthon, ahogy a munkája engedi.

Tavaly áprilisig mindent ő csinált, és most az én nyakamba szakadt minden, több mint egy éve. Mégis elvégeztem a gimit szín kitűnővel és felvettek egyetemre, és leérettségiztem szintén kitűnővel.

S hiába voltam nagyon mérges, hiába haragudtam anyura amiért ezt tette velem, idővel két dolgot be kellett látom (magamtól is):

1.) Ő gondolt ránk eddig, most megtalálta a boldogságot már boldogulok valamennyire egyedül is, és neki is szüksége van erre.

2.) Hiába éreztem azt, hogy elhagyott még mindig gondoskodik rólam, hiszen nincs itthon, de valamilyen szinten a munka (is) szólította oda.

Rosszul esett, de átgondoltam és elfogadtam, s köszönöm ezt neki, hogy eddig képes volt mellettünk kitartani, más anya már születéskor löki el a gyerekét.

Neked egyetlen problémád van, hogy önző vagy. Édesanyád attó, hogy nem apudat szereti, téged még ugyan úgy fog.

Gondolkodj el ezen, attól még anyukád JÓ EMBER és SZERET, hogy már nem szerelmes édesapádba.

Kijár neki a tisztelet amiért felnevelt titeket, DE mostmár neki is jár a boldogság NE BÁNTSD ŐT!

"már megfordult párszor a fejemben, h nekem akkor innentől kezdve nincs anyám"

Szörnyű és szánalmas vagy, már ne is haragudj!

Lehet szivességet tennél szegény édesanyádnak azzal, ha többet nem találkoznál vele.

Szerinted csak addig édesanya valaki, ameddig a seggedet nyalja???????

Felnevelt te kis hisztérika!

Nem 8 éves korodban "akar kilépni" a családból, hanem 18 éves korodban!

Fel kellene végre agyilag is nőnöd és egy kicsit használni ami a fejedben van. Mármint gondolkodni kellene egy kicsit és nem vagdalkozni, úgy, hogy biztos vagyok benne, hogy nagyon messze vagy attól amit teljese igazságnak hívnak.

Tényleg annyi eszed van, hogy azt hiszed, hogy ha a szüleid házassága rendben lenne, akkor a barátnőid tele tudnák beszélni édesanyád fejét????

Kapjál már észbe te!

"sok lehordó válasz érkezett, lehet tényleg kicsit át kéne gondolnom"

Bizony, bizony.

Elég erősen javasolt, hogy átgondold újra!

Jaj, kérdező, én is ebben reménykedek, hogy átértékeled a dolgot. Itt mindenki ugyanazt irja, ezen már érdemes elgondolkodni, lehet, hogy igazunk van.

Nem tudhatod, hogy anyukád mióta él boldogtalanul úgy, hogy mindent elkövet, hogy ti azt ne vegyétek észre. Felnőtt, nagy vagy már, igy ha most már nem birja tovább és inkább menne, akkor annak hidd el, nagyon komoly oka van. Ami mellesleg nem tartozik rád, hiszen ehhez már neked ilyen részletesen nincs közöd.

Gondold végig, amit itt mindenki irt és próbáld meg normálisan lekezelni a dolgot. Az járjon a fejedben, hogy ha te szereted őt annyira, amennyire ő téged, akkor nem kaarsz neki rosszat, keressétek meg az utat, hogy a lehető legkisebb sérülésekkel, a lehető legboldogabb lehessen MINDENKI, végre anyukád is.

Ehhez nyújts segitséget, amennyire tőled kitelik, az lenne a legfelnőttesebb viselkedés most.

Hát kérdező, nagyon csúnyát akartam írni az elején, harmadszor "moderálnak" le.

De minthogy azt írtad, átgondolod, nem is ragozom a sz@rt, lelked rajta. De nagy ostobaság lenne bármit is okozni az édesanyádnak, nagyon nagy, és igazságtalan. Ha nem jössz rá magadtól, hogy miért is, majd leírom.