Válás során miért viszi a feleség a cég felét, amihez semmi köze?

“3. Oké, hogy a házimunka, gyereknevelés stb. munkának számít és váláskor ezt el kell ismerni, DE ne b****a már meg, hogy ezért néhány év után 50-100 milliókat vagy még többet követelnek! Szerencsétlen hapsi is vett volna fel pár alkalmazottat házi munkára, ha ezt tudta volna...”

Ha a férjnek ennyire jól megy, akkor azt a pénzt, amit házi alkalmazottakra költött volna, oda adhatta volna a feleségének is fizetés gyanánt. Talán most a feleség nem akarná a vagyon felét.

De ugye jól jön a 0-24-es ingyenes háttér szolgálat.

Továbbra is a #55;57;58 vagyok.

#60-nak: a lakásos példa nem jó, mert ott az ingatlanokból egyforma mértékben részesülnek a felek; a relatív(!) befektetett rész pedig arányos, így teljesen logikus, hogy a kiadott lakás hasznából 50%-50%-ban részesüljenek (akkor is ha egy villában laknak és egy panelt adnak ki, vagy fordítva). De a cégalapítás ettől sokkal aszimmetrikusabb dolog, arra jobban illik a falazós-limonádés hasonlatom...

#61: Nem akarok személyeskedni, de hozzád hasonló nőt nem szeretnék még a baráti körömben sem látni (mondjuk a "szűrőn" lazán fennakadnál, szóval ettől nem tartok). Pár kérdés, hogy érezd mekkora blődséget írsz:

1. Te jelenleg mennyi fizetést kapsz a férjedtől a házi munkáért? Ha elválnátok, akkor milyen óradíjjal fogod kiszámlázni (gondolom adót nem fogsz fizetni, de így is többet kérnél, mint egy profi takarítócég)?

2. A férjed kiszámlázza a kaját, éttermet, rezsirészt, utaztatást, ruhákat, kocsit ill. a boltba kisérgetéseddel eltöltött időt? Sőt, mi van, ha ő is végez házi munkát? Mennyiért számítasz be egy megszerelt csapot?

Lehet, hogy magamból indulok ki, de nekem eszembe se jutott volna, hogy ilyen szinten anyagiasak a nők. Mondjuk, eddig csak menyasszonyom volt, de akkor is néztem, hogy miután vastag ceruzával kiszámoltam az összes költségét (amit a házra, utazásokra stb fordított), még kapott 12misi bánatpénzt mindezeken felül(!), de amikor visszamentem a házba, a saját cuccain (és pár műtárgyon) kívül még pl. az étoljat és a konyhai ollót is elvitte... Először röhögtem, amikor észrevettem, de azóta inkább szomorú vagyok, mert sajnálom. És mindezt egy olyan nő csinálta, aki végig és most is azt hangoztatja, hogy neki nem számít a pénz. El sem tudom képzelni, hogy az milyen lehet váláskor, aki még fizetést kérne a házi munkáért is. Úristen, komolyan mondom, hogy ez a kérdés vette el a kedvem a házasságtól. Eddig azt hittem, én nyúltam mellé, de ezek szerint még szerencsés is voltam!

"Költői kérdés egyébként, hogy vajon nem hálásnak kellene-e lenni azért, hogy van egy férjed, aki eltart téged, megtermel annyi bevételt, hogy te a gyerekeddel lehess?..."

Nièrt gondolod, hogy egy nőnek csak ennyi az èletcèlja? Ès most akkor azèrt legyen hálás, hogy bár gyorsan felfuttatása a cèget, de egy èvig kb. le se kakkantotta a fejüket, ès mèltóztatott legalább otthon aludni? De jó, legalább aludni látta a fèrjèt, ha már máskènt nem.

Nem erről szól a családapaság. Nagyon nem erről. Tarthatott volna mèrtèket is, ès akkor most nem kellene aggódnia azon, hogy mit visz a felesèg, mert nem fuccsolt volna be a kapcsolat.

Na még egyszer nekifutok, hátha az ide kommentelők is megértik. Külön köszönöm a #63-as választ, mert így már értem, hol mennek félre a dolgok.

"Lehet mondani, hogy a nő nem tett bele annyi munkát a közösbe, de megteremtette a feltételeket, hogy a pasinak lehetősége legyen vállalkozni, vagyis segített a lehetőségek megteremtésében."

Mondom, én ezt nem firtatom, DE a mértékkel vannak elszállva a hölgyek. Megint példát írok, hátha átérzik:

1. Maradva a falazós példánál, sőt módosítok is rajta a hölgyek javára. Szóval, az a lehetőségek megteremtése, ha leszervezem (és csak a szervezés, semmi anyagköltség vagy fuvarköltség), hogy a 3 teherautónyi tégla és egyéb anyag kiérjen a helyszínre. Pár perc telefonálás. A munka pedig több hétig a 30 fokban pakolni a téglákat egymásra. Szerintetek ez 50-50% osztozást ér?

2. példa: lerakok nektek egy számítógépet egy általatok kért tetszőleges szoftverrel, internettel, valamint asztalt, széket és áramot (=lehetőségek megteremtése). Majd mondanám, hogy rajta csináljatok pénzt (akármennyi nap munkával), de a végén felezünk. Áll az alku?

Magyarul a befektetett energia és egyéb tényezők fényében: "lehetőségek megteremtése" << ÉRDEMI MUNKA!

És itt még csak az anyagi világban mozgunk, de szerintem vannak dolgok, amiket nem szabadna "anyagiasítani". Például a gyermeknevelést (arról nem is szólva, hogy az elvileg mindkét szülőnek a feladata).

Kisarkítva: ilyen alapon mindenkinek haza kellene adni legalább a keresete felét, mert a szülei biztosították a lehetőséget azzal, hogy egyáltalán megszülethetett. És ezzel nem azt mondom, hogy az ember ne gondoskodjon a szüleiről, sőt ellenkezőleg! Csak sok nőnél fura látni, hogy míg ő a "háttérszolgáltatásért" csillagászati pénzeket követel, közben sokszor magasról tesz azokra, akik anno neki csinálták a hátteret.

"Oké, akkor miért nem 3 év alatt csinálta meg a vállalkozást és törődött a gyerekkel, amíg az kicsi?"

Ja, ez pontosan így megy az életben. Mesélj már a családcentrikus főnöködről, aki azt mondta, hogy "most 3 havonta lesz csak fizu, mert gyereket nevelek és nincs idő a boltra". Vagy egy pályázatba csak harmad annyi gőzt fektetsz és majd írod, hogy a lóvé harmada is jó lesz, de te nyerj, mert gyerek van. Van az a reklám, hogy bizonyos dolgokat nem lehet félig csinálni, na egy vállalkozás az pont ilyen.

"Ő maga választotta a pénzt a család helyett."

Ja, az Isten barma, amikor elég lett volna kimenni a kertbe a pénzfáról leszüretelni a köteg 20asokat, miközben az asszony otthon 24/7 éppen "teremti a lehetőséget". Tyűűű, ez biztos nem jutott a kapzsi disznó eszébe, úgy kellett neki!