Kit hibáztatsz azért, mert egyedül vagy? Ki tehet a magányodról?

"Megtennétek, hogy a saját válaszaitok alapján kiállítanátok saját magatoknak egy érdemjegyet?"

Ezt nem értem. Tehát az érvelésemet kell értékelnem? A #20 vagyok, mondjuk egy négyest adnék a feleletemre. Szerintem elfogadható, hogy kit és mit hibáztatok a sikertelenségem miatt, és az is, hogy fizikailag nem lehetetlen megoldani a problémát, de olyan elképesztő erőfeszítések és áldozatok kellenének, amiket nem biztos, hogy sokan bevállalnának. Ugyanezért nem is adok ötöst, hiszen nyilván nem teszek meg MINDENT (ehetnék még kevesebbet, edzhetnék rendszeresen, próbálkozhatnék lányoknál addig is), de megint kilyukadunk az előző néhány mondatnál. És főleg ott a baj, hogy semmi nem garantálja, hogy ha a külsőmön változtatnék, akkor nekem kis keresgélés után lenne is párom, akkor meg minek szenvedjek? Nem szeretek luftra menni.

Vagy magamat kellene értékelnem, mint embert? Külsőre 4-5 pont (mármint értelemszerűen 10-es skálán), személyiségre, igényességre és intelligenciára egyaránt legyen egy 6-os. Se jobbnak, se rosszabbnak nem tartom magamat másoknál. Másabb vagyok, de nem jobb és nem rosszabb.

Senkit, saját döntés. A munka, egyetem és egyéb magánjellegű dolgaim mellet. Fizikailag nincs se időm, se energiám pluszba még 1 kapcsolattal is foglalkozni.

Több nőt konkrétan ezért is kiültem el, mikor próbálkozott nálam.

Vannak napjaim mikor már 7-kor megyek aludni.

Így mi a f.....-nak ?

30 F

Csakis magamat, a személyiségemet.

"Kilógok az összes sorból keresztben-hosszában

Állítólag az Árnyék is jobb volt fénykorában"

Mindig is magamnak való voltam, nem tudtam igazán beilleszkedni sehova. Így barátaim se nagyon lettek, ill. talán egy van/volt, de ő is megváltozott már azóta...

Valamiért ilyen zárkózott, visszahúzódó a személyiségem, plusz még introvertált is vagyok. Aránylag jól viselem a magányt, de van azért igényem társaságra, csak nagyon nehéz olyan illetőt találni, akivel jól is tudom érezni magam. Kb 1-2 emberig jó a buli, de ha már nagyobb társaságba kerülök, ahol megy a "jópofizás", ott már kellemetlenül érzem magam. Szeretek a háttérben meghúzódni. Csak ugye így esélytelen a pártalálás is. Lányokkal nehezen ismerkedem, nem megy a csevegés, nem nagyon van közös téma sose, nehezen nyílok meg ismeretlenek előtt...

saját magam...?! az én döntésem... mert vannak oylan lányok nem is kevés akik járnának velem csak én nem akarok velük... (van egy kiszemeltem akiért most bele adok mindent, ha meg nem sikerül mert ez is benne van a pakliban akkor idővel majd felkelek és tül lépek rajta)

de ugy gondolom ez a legtöbb emberre nőre férfira igaz! hogy lenne partnerük csak az nem kell nekik... meg ugye aki a kivétel azaz igénytelen, nagyon kövér, egészségtelen az tessék tenni is érte! mert nem kell joképünek vagy csinos nőnek születni mert ha valaki rendszeresen sportol egészséges és igényes az már 50X hozzá segít hogy egy átlagos férfit/nőt össze szedjen!