Kit hibáztatsz azért, mert egyedül vagy? Ki tehet a magányodról?

Senkit nem hibáztatok, mert magam döntöttem úgy, hogy nem kérek a párkapcsolatokból, mivel az életem más területeire szeretnék figyelni.

Nők természetesen ettől függetlenül vannak az életemben, de mivel nem akarom őket átverni, ezért mindnek elmondom, hogy köztünk maximum laza kapcsolat lehet, komoly nem.

Az élethez egy jókora szerencse is kell...nem adatot meg 😂

És amelyik országban elek nemsok magyar lányok vannak, ez is egy rossz pont az életemben.

Nyilván első sorban mindenki a saját sorsa kovácsa.

Igen, sok olyan tényező van, amiről tehettem életem során (a viselkedésem, a prioritásaim, a stílusom, stb), és van amiről nem (pl egy betegség nyomot hagyott az arcomon).

Ezzel együtt szerencsére nem voltam egyedül mindig, csak 2 kapcsolat között évek tudtak eltelni.

Eddig persze elég pc a válasz, bár így is gondolom.

Az utóbbi években viszont azt tapasztaltam, hogy azok a hőlgyek akik éveken át szoba sem álltak velem, most lenyugodva, kicsit kapuzárási pánikolva sikitanak, hogy nem kellenek, pedig éppen felfedezik bennem, és a hozzám tartozókbab a jó apa jelöltet, a biztos pontot, amiben az eddigi Don Juanok nem annyira jeleskednek.

Nekik mondom, hogy ugyanúgy a saját sorsuk kovácsai voltak 18-35 éves koruk között, amikor a farokról farokra ugrálást választották.

Most meg megpróbálják elhitetni, hogy azért is én voltam a hibás, mert akkor láthatatlan voltam a 99% számára, meg azért is, hogy most nem kérek az ex particicákból, vagy azokból akik sikertelenül próbálták egy gyerekkel megfogni a környék bikáját.

Nos, én azt gondolom ebből maximum az egyikért vagyok felelős, és köszönöm, megtanultam a leckét, hogy hogyan ismerkedjem normális nőkkel 🙂

Senkit. Az embernek előbb/utóbb el kell jönnie ennek az időszaknak hogy megismerje önmagát, hogy törődjön önmagával és mikor megtanulta az értékeit hogy ki is ő valójában akkor tisztábban lásson, hogy milyen partner is illik ő hozzá és hogy ő milyen értéket tud képviselni a párkapcsolatban.

Én nem hibának/szenvedésnek élem meg az egyedüllétet hanem hatalmas előnynek, persze az elején nem értettem semmit hogy miért...stb de ez egy folyamat, amin az embernek szükségszerűen át kell menni meg kell élni. :) 22/F

Semmi problémám az egyedülléttel, így senkit. Magamat meg főleg nem.

Szerencse is kell szerintem is amúgy, mikor jön az igazi, akire lehet alapozni...

Sorost és a nőket szoktam. :D

32/f