Kit hibáztatsz azért, mert egyedül vagy? Ki tehet a magányodról?

#10: ebből csak az egyik tehet a problémádról...

Vajon mivel váltottad ki egy 80 éves bácsi haragját? (Mivel az összes migráncsot is ő szervezi, nem lehet nehéz az összes nőt is rávennie, hogy ne álljon szóba valakivel 😀)

Háta Soros behozza a migráncsokat, azok mög elviszik a nőjinket külfődre'. 😢

32/f

"Az csak egy kamu, amit elterelésúl vetettek be...." a fematáborokra, ahol már készítik nekünk a 7 személyes műanyag koporsót, meg a kölköknek a bohócmintás hullazsákot.

32/f

Azért igazán hozzá kéne tenni, hogy a főd lapos. :p

32/f

“Még sosem gondoltatok arra hogy”

A chemtrail miatt nehéz gondolkodni.

Soroljam?

Kezdjük a génekkel. El vagyok hízva, de nem rettenetesen (ez az én hibám is, de ezúton is köszönöm anyáméknak, akik felhízlaltak kölyökkoromban). Ettől függetlenül egy szoptatós anyuka megirigyelhetné az alakomat a hatalmas melleimmel és a széles csípőmmel. Még ha arányosan lennék dagadt, egy pillanatra se zavarna, de így nevetségesen nézek ki. Emellett még fogyni se tudok, mert hiába eszek hetek óta 1500 kcal-t, ha fél kiló lement rólam, már sokat mondok.

Aztán ott vannak... izé, voltak a "barátaim". Még középsuliban haverkodtam velük, meg ők erőlködtek egyetem alatt is. Én minden apró hülyeséget megcsináltam nekik, mindenben segítettem, amiben kérték. Nyilván 16 évesen nem kell nagy dolgokra gondolni, ilyen piszlicsáré hülyeségekről beszélek, mint házi feladat, számítógép újratelepítése és hasonló dolgok. Az egyik csajt én hoztam össze konkrétan az egyik sráccal. Majd aztán lett volna nekem is egy kérésem: ha legközelebb találkozunk, valamelyikük hozzon magával egy egyedülálló ismerős csajt, akinek majd bemutatnak. És sehol semmi, hebegés-habogás, kibúvók keresése következett. Jó, ha ti így, akkor én is így. Azóta nem bízok emberekben és barátkozni se vagyok hajlandó senkivel hátsó szándék nélkül.

Aztán persze magamat is, mert a fentiek ellenére is lehetne próbálkoznom. A kövérségem túlzottan is az agyamra megy, kezdek komplexusokat fejleszteni miatta, az emberektől meg sokáig rettegtem, de amióta kereskedelemben dolgozok, szimplán csak utálom őket.

Ja és a GYK-s hozzászólókat is. Ők azok, akik végleg elhitették velem, hogy dagadtként a kutyának nem fogok kelleni, ne is próbálkozzak, csak a női kínálat -má' bocs, de- legeslegalja lehet rám vevő. A maradék önbecsülésemet is sikerült elvenni, amikor pont hogy reményért jöttem volna ide.