Jobb lenne az élet ismerkedési szempontból, hogyha a nők is rá lennének utalva a férfiak megszólítására, a hirtelen adódó ismerkedési helyzetekre?

Igen, sok a tejbetök, sok, aki nem mer megtenni valamit, akár úgy, hogy régi álma, de valami gátolja. Tisztában vagyok vele. 22 évesen elegem lett abból, hogy másokra várok, ha el akarok valahova jutni, csak mert másoknak megalszik a tej a szájában, mire eldöntik, és elindulnak, ezért elkezdtem egyedül utazni, egyedül kijárni rendezvényre, úgy, hogy közben a szüleim ahol csak tudtak, a sarkamban voltak, így a társkeresés nem ment simán, mert ki akar egy koloncot a nyakába, de ez, hogy én elindultam és a sarkamra álltam, azon túl, hogy élvezem, egyfajta lázadás is volt a szüleimmel szemben, rengeteg veszekedés árán évekig, csak tudod, ha én ezt akkor nem kezdem el, akkor mellettük pusztultam volna meg vénlányként. Ők nem akarták elvágni azt a képzeletbeli köldökzsinórt, én megtettem. Nem volt békés, nem érdekel. Kezdeményezek is, ha akarok, amilyen családdal megáldott az ég, nem omlok össze, ha hülyét csinálok magamból, egy darabig szar, de az élet megy tovább, és tanulok belőle, vagy jót röhögök a másikon. Viszont kezdeményezés címén olyanra gondolj, hogy nem random idegenekkel próbálkozok folyamatosan. Azt én sem díjazom, mert akkor az van a fejemben, hogy vajon hányadik random ember vagyok számára, és nem is én érdeklem, csak éppen van rajtam lyuk, nagyon lehet ám érezni, ha valaki nem téged akar, csak legyen már valaki alapon erőlködik. Azért nekem annyi nem elég, hogy pasiból van és egy fokkal szebb az ördögnél, keresem a lehetséges közös pontokat, témákat, ha rendezvényen vagyunk, az már egy közös pont például, akkor is beindul a beszélgetés, ha nem társkeresős ismerkedés a cél, mert a helyszín, a helyzet, a program adja a témát, a lehetőséget, társkeresőn meg erre jó az adatlap, vagy a megfelelő fotók, sőt, társkeresőn nem csak a saját kritériumaim szerint szűrök, hanem a másik fél kritériumai szerint is, nekem például vannak háziállataim, akinél ez kizáró tényező, az kuka, de volt, aki azzal keltette fel a kíváncsiságomat, hogy olyan fotója volt fent, ami olyan helyen készült, ami nekem is bakancslistás, vagy már jártam ott, és felismertem a helyszínt, például a műtermi fotókkal nem nagyon tudok mit kezdeni, profi, persze, de valahogy nem ide való, vagy aki mondjuk a korosztályomban (30-as) érettségi tablóképet tesz ki, és aktuálisat nem, az is fura, ja, és a kedvenceim, akiket alapból figyelembe sem veszek, azok, akik azt írják a bemutatkozóban férfiként, hogy "várom a jelentkezőket, írj..." és társai vagy "nem tudok mit írni magamról" - én regényt tudnék írni, csak azt senki nem olvassa el, aki nem tud pár mondatot írni magáról, amit fontosnak tart, azzal elég nehéz lesz elindítani egy beszélgetést, ha semmi támpontot nem ad, amin elindulhatnánk. És ez amúgy mindkét nemre vonatkozik, ja, és még egy harmadik kedvencem van, aki a csalódását fogalmazza bele a bemutatkozóba, nem akarok én senkit meggyőzni arról, hogy nem mindenki olyan szemét, mint akivel eddig dolga volt, nem vagyok pszichológus. :-)

Egyöntetűen igen a válaszom.

A legjobb akkor lenne, ha mind a két nem nyugton maradna a seggén és végre, szépen, lassan kihalna az emberiség. :D