Ha a lányok fel vannak háborodva, hogy fb-on ismerősök bejelölik, mert ő aztán nem ismerkedik neten, pláne nem fb-on, akkor mit kellene csinálni, kövessem az utcán, és szólítsam le, már ha hajlandó kivenni a fülhallgatót a füléből?

Ilyeneket tipikusan azok írnak, jellemzően nők, akiknek mindezek az ismerkedési lehetőségek a rendelkezésére állnak, és megengedhetik maguknak azt, hogy az ilyen hirtelen történő, megszólításon alapuló helyzeteket kizárják a saját, igencsak bőséges ismerkedési lehetőség készlettárukból.

A logikáját most már értem, hiszen ugye minek igyon az ember langyos vizet, hogyha itt van a jó hideg gyümölcslé vagy sör. Csak éppen azt nem veszik a nők figyelembe, hogy sok férfinak nem állnak rendelkezésére ezek a fenti lehetőségek, így jobb híján marad a megszólítás valahol, vagy pedig a facebookon történő ráírás. Arról nem is beszélve, hogy akik nem elég bátrak ehhez, azoknak még ez a mákszemnyi reményük sincsen meg, hanem csak a nagy semmi marad nekik.

Így mindenképpen ezek a kényszerhelyzetben lévő férfiak maradnak a csapdában, mert nincs nekik más, csak a megszólítás, ha egyáltalán meg merik tenni, de ez meg a nőknek nem jó. Ugye, a társadalom még mindig a férfiaktól várja el, hogy kezdeményezzenek, de a nők nagy része még eleve nincsen még erre sem rákényszerülve, hogy menjen oda hozzájuk valaki, mint fentebb kifejtettem, mert bőven van máshol is lehetősége ismerkedni.

Nehogy azt higgyétek ti nők, hogy a bátrabb férfiak azért csinálják a megszólítást, mert annyira szeretnék ezeket a hirtelen helyzeteket, hanem egyszerűen nincs más, ki vannak szolgáltatva, és ha ti lennétek ilyen kényszerhelyzetben, akkor talán megváltozna erről a kérdésről a véleményetek. Ezek után mondja azt valaki, hogy a nőknek is nehéz az ismerkedés. Na persze, csak bele ne haljanak szegénykék a válogatásba.

"akiknek mindezek az ismerkedési lehetőségek a rendelkezésére állnak"

Mi nem áll a te rendelkezésedre? Munkahely? Iskola? Ingyenes vagy kis költséggel járó nyilvános rendezvények?

31: Nem vagyok misspicha jónő, introvertált is vagyok, vagyis cseppet sincsen bőséges eszköztáram meg lehetőségem, ahogy írtad. Ennek ellenére (korábban már válaszoltam), a hideg ráz attól, hogy valaki egy kép alapján akarjon felszedni. Az meg, hogy lenyomozzon, mint amivel a kérdező példálózzon, szimplán elmebeteg.

Ismerkedtem neten. De nem "jóaseggedkőkóla" stílusban, hanem indirekt módon. Közös hobbi, közös érdeklődésből kialakult beszélgetés... ég és föld a különbség.

Nem arról van szó, hogy minden nőnek nagy az arca, hanem hogy senki nem kíváncsi random idegenekre, akik kép alapján maximum megdugni akarják, merthogy a személyiségéről logikusan mit sem tudnak.

Közösségi oldalakon vannak remek kis csoportok, mindenki talál a saját érdeklődésének megfelelőt, mindegy, hogy valaki olvasni szeret vagy sportolni, vagy valamilyen állatot tart, vagy a túrázás szerelmese, számtalan ilyen lehetőség van, és ha valakivel a csoportból szimpatizálsz, elindulhat egy jó beszélgetés, aminek akár párkapcsolat is lehet a vége, de ilyen helyeken például tét nélkül vagy ott, te is magadat adod, más is, és nem az van, mint direkt ismerkedésnél, ahol ezerrel megy a jópofizás (tisztelet a kivételnek), és ki kell hámozni ebből a burokból a valódi embert.

Számtalan olyan adatlapot láttam már (férfiakét, biztos nőknél is van), hogy "nem tudom, mit írjak ide, ismerj meg" és hasonlók, de még fotóval sem segít ám, ha van is kép, az sokakról semmit nem mond el. Ennél egy fokkal jobb, ha valaki mondjuk olyan fotót tesz ki, amivel már kapcsolhatom valami érdeklődési körhöz, például kutyájával van lefotózva, vagy túrázós fotó, vagy sportolás közben lőtt kép, vagy egy turistahelyszínen van, ahol én is jártam már, vagy tervezem... Ja, és persze ott vannak a legalább 12 éves érettségi tablóképpel villogó 30+ korosztályba tartozók is.

Na, de egy kicsit eltértünk a kérdéstől. A bedugaszolt fül, az nyilván azt jelenti, hogy nem akarsz a külvilágra figyelni, én például így tanultam az államvizsga tételeket, rögzítettem hangfájlba, és azt hallgattam állandóan, utazás közben is, igen, akkor zavart volna, ha valaki megzavar, mert minden szabad percet próbáltam kihasználni, ez különösen azért is volt fontos, mert abban az évben változtattak a tételsoron, amikor én államvizsgáztam, és olyanokat is meg kellett tanulni, ami nem volt benne a tananyagban, szóval húzós volt. Viszont ezzel a módszerrel meglett elsőre az államvizsga. Nem tudhatod, hogy ki mit hallgat utazás közben a fülesen, olyankor természetesen nem zavarunk senkit.

De például egy könyvet vagy újságot olvasó embert még akár meg is lehet szólítani, legfeljebb elhajt melegebb éghajlatra, de az olvasás még nem jelent feltétlenül teljes elzárkózást. Én azért olvasok utazás közben, mert hasznosabb időtöltés, mint bambulni abban a 45-60 percben, amíg beérek a munkahelyemre vagy hazaérek onnan, és hosszú az olvasási várólistám.

A mobiltelefon nem feltétlenül hülyeségek pötyögését jelenti, én például van, hogy KRESZ-t tanulok rajta (van pár remek alkalmazás erre a célra), olyankor szándékosan úgy fordítom a készüléket, hogy lássák, mit csinálok, aztán az első pillanatban még lenézően fanyalgók, akik okostelefonos zombinak tartanak, valahogy mindig elcsodálkoznak, amikor meglátják, gondolom, nem ilyen okos alkalmazásokra számítanak. De ha rendelek valamit, akkor annak az infói is ott vannak a telefonomon, és út közben ellenőrzöm, amikor például megyek az átvevőhelyre, esetleg keresem az útvonalat, melyik járat megy arra, ha még nem jártam ott. Nem szívesen rendelek futárral, mert kiszámíthatatlan, hogy ott talál-e akár otthon, akár a munkahelyemen, lehet, hogy épp megbeszélésen ülök, vagy csőtörés lett napközben, vagy szabadságom idejére terveztem, hogy érkezik, de késik, vagy lebetegszem, és akkor otthon vagyok, nem munkában, pedig ott keres. Jobban szeretem a csomagautomatákat vagy az átvevőpontokat.