Én vagyok koravén, nekem vannak nagy elvárásaim?

Harmadik komoly kapcsolatom ér véget azért, mert a párom egy nagy gyerek mentálisan. Néhány probléma a teljesség igénye nélkül:

Dolgozik már jó pár éve, de mégsincs egy forintja sem. Ezért dolgozik éjt nappallá téve, mégsem halad semerre. Mert ohh most itt ez az új számítógép meg kell venni, akkor már kell egy nagyobb monitor is. Vagy most neki feltétlenül új autó kell a tökéletesen működő régebbi helyett. Mivel egyfeszt dolgozik nyilván rád nincs egy perce sem. Mégis hogy költözzek össze ilyen emberrel?

Vagy úgy táncol ahogy anyuka apuka fütyül. Piszkálják, hogy nem elég az a diploma ami van neki, miért nem csinál mesterképzést? Természetesen csinál. Dolgozni nem tud mellette teljes állásban. Meg persze ha kitalálják, hogy most az összes bútort rángassák fel a garázsból a negyedikre akkor ezt is megcsinálja nekik mert milyen drága embert fizetni rá a szülei szerint.

Vagy éppen most hagyta ott a munkahelyét, nem talált még másikat. De menjünk el ide meg oda hétvégére másik országba, csak 20ezer a szállás kettőnknek.

Vagy itt van 30 évesen és a negyedik végzettségét csinálja mert nem tudja mit akar kezdeni magával.

Meg egyéb gyerekes dolgok. Idővel minden párkapcsolatomban elviselhetetlenné váltak ezek a dolgok. Én szeretnék már összeköltözni valakivel, közös terveket készíteni és tenni is ezekért. A saját korosztályomról már teljesen lemondtam, igyekszem idősebbekkel ismerkedni. De tényleg nagy elvárás 25 évesen, hogy valakivel tudjak haladni az életben? Nem vagyok anyagias, tudom, hogy ezekre hegyeztem ki leginkább a dolgot. Én sem kuporgatom a pénzt, de azért haladok előre. És már tényleg kezdem azt hinni, hogy én vagyok koravén, hogy ilyen párkapcsolatot akarok egy nem csak életkorra felnőtt emberrel. Mégis hol kéne ismerkednem, hogy érett párt találjak? Tényleg 40 évesekkel kell ismerkednem ahhoz, hogy lehessen tervezni a párommal?