Társkereséskor ismerkedés mely fázisában érdemes elmondani hogy vak vagyok? (bővebben lent)

Egy valamit nem próbáltál még: Úgy tenni mintha ez nem hátrányod, hanem mellékes tulajdonságod lenne.

Beszélj meg egy randit egy nyitott elméjű, kedves lánnyal aztán mej el találkozni vele. Mit veszíthetsz? Talán elutasít és szemtől szembe jobban fáj az ilyen, talán jófejségből marad de többé nem ír vissza. Ezektől lehet rosszabb? Ha viszont egy jófej, magabiztos, humoros pasit fog benned megismerni és lát egy kis "ízelítőt" abból, hogy te nem vagy lemaradva, csupán másképp oldod meg a dolgokat, nem hinném, hogy el fog utasítani.

Talán én vagyok kicsit naív meg idealista/empatikus alak, de azt mondom próbáld meg.

Ha valaki vakként is olyan felületes, mint a 30-as, na, az számítson arra, hogy egyedül fog meghalni. Egyébként is, az ember ne az alapján válasszon párt, hogy tudjon jaszkarizni, hogy vakon nem csak rusnyaság jutott. Meg eleve kevés ember van, aki ezt el tudja fogadni. Másrészt, nem sok igényes vakot láttam még, persze, kivételt ismerek.

Kérdező, én is azt vallom, hogy a legjobb ezt mondjuk a 3. vagy 4. chatelés/levél váltás kapcsán elmondani, hogy vak vagy. Nem is rohansz le senkit, de zsákba macskát se árulsz.

Pl. van egy ismerős vak srác, aki mindig részt vesz valami versenyen és keres futótársat. Na, az egyikkel pont össze is jött.

Nem olvastam el az összes kommentet, így lehet, hogy ismételni fogok valakit, de.

Ez az én szubjektív véleményem lesz, nem megbántani akarlak vele. Csak az én személyes igazságomat írom le.

Nekem szükségem van a bókokra. Hogy esetenként belenézzen a párom a szemembe, hosszan, mosolyogva, és azt mondja, hogy:

-Cica, te egyszerűen gyönyörű vagy.

Lehet, hogy hülyén fogalmaztam, ezért elnézést. Közhely, ez tény. De ez az én álláspontom. Én nem tudok elképzelni párkapcsolatot egy nem-látóval.