Társkereséskor ismerkedés mely fázisában érdemes elmondani hogy vak vagyok? (bővebben lent)

" szinte 95% volt a "dehogy, én megismerkednék vele, nem hátrány" válaszok aránya."

Nagyon sajnálom, de ez biztos, hogy nem így van a valóságban.

Társkeresőn nekem is írt 1x egy gyengénlátó fiú. Sajnáltam, és visszaírtam neki a tisztazás miatt, nem vagyok tahó. Az én okom az volt, hogy számomra fontosak a közös elmények. Én imádok túrázni, de nagyon elgurul a gyógyszerem olyankor. Nem tudok egy vak féfira figyelni, vagy szegényemet magammal cipelni egy nehéz terepre az én tempómban. Csetlene-botlana. Tisztaban vagyok azzal is, hogy nem értelmi fogyatekosak, nem kell őket öltöztetni, de hogyan kérjem meg, hogy ha én beteg vagyok és mozdulni nem tudok, hogy pl párosítsa össze a zoknikat. Vagy porszívózzon fel. Vagy mosogasson el. Háklis vagyok a mosogatásra. Sokszor még a tökéletes látással rendelkező férjem se tud jól elmosogatni, már nem is engedem neki, hogy elvégezze.

Szóval egy olyan emberrel leélni egy életet, akire nem lehet minden helyzetben 100%-ig számítani, bármit, de tényleg bármit rábízni, nagyon nehéz. És a folytonos másikhoz alkalmazkodás is fárasztó egy idő után. Egy logisztika az élet.

De ezt megértette a fiú, és végül többé nem találkoztunk, de remélem azóta megtalálta az igazit. Sajnáltam szegényt, mert az összes érzékszervi betegség közül a szemprobléma a legnagyobb hatrány az életben. Már csak a munka világában is.

Szia,

Irtad ezt:

"Az emberek nagy részének fejében olyan kép él a vakokról, hogy "felügyeletre szorulnak", "ki kell őket szolgálni", "öltöztetni-vetkőztetni, etetni-itatni kell", "nem önellátóak", stb"

Nekem sem egyértelmű,hogy hogyan lehet ezzel együttélni. Ha nem szorulsz mások segitségére, vagy csak kismértékben szorulsz rá, akkor ezt mindenképpen említsd meg az adatlapodon. Hiszen ez előnyödre válik.

Sok empatikus ember van. Szerintem nem olyan rosszak a lehetőségeid, mint amilyennek te érzed. Csak máshogyan kell tálalni a témát.

Okos, értelmes ember vagy az írásod alapján. A leírásodból megtudtuk, hogy vonzó is vagy.

Lehet hogy csak kicsit máshogy kell keresned, és erre kínáltam egy lehetőséget.

Még mindig én vagyok.

Szerintem ha az adatlapodra kiírod, és a második, harmadik csetelés alkalmával felhozod ezt témának, hogy "biztosan olvasta ezt" az úgy szerintem jó lenne.

Én azt mondanám, hogy az elején csináltad jól - hogy nem írod ki az adatlapodra, hanem elmeséled üzenetben, amikor beszélgettek. Ne ez legyen az első mondatod magadról, de derüljön ki néhány levélváltás alatt (szóval ne az legyen, hogy szándékosan titkolod a dolgot, csak mondjuk még nem került szóba, érted... :) ).

Persze, a nagy rész így is el fog tűnni. Ez tény, ezzel te is tisztában vagy, hogy egy testi hiányosság hátráltat a párkeresésben. De így több esélyed van szerintem, mint az adatlapra kiírással. Mert ha valakinek a néhány levélváltás alapján szimpatikus vagy, akkor mondhatja azt, hogy folytassátok a beszélgetést, míg random esetleg nem is válaszolna.

Semmiképp se húzd el, titkold el hetekig, a találkozásig, mert annak már kamuzós, átverős szaga van. De az, hogy nem azzal kezded, hogy "szia, Peti vagyok és vak", hanem mondjuk "szia, Peti vagyok, én is imádok túrázni és jó fej laza srác vagyok... és amúgy vak", ebben még nincs semmi rossz.