Létezik olyan, hogy valaki SENKINEK nem jön be?

@1

Kitaláltam egy olyan levelet társkeresőn, amilyet sosem kaptak még egész biztosan. Humoros, magabiztosságot sugall, nem sablon. Szinte senki nem válaszolt, 4 embert leszámítva. Ők minden lusták - 100 km-re azt mondják, "távolság". Országon belül ezt a szót kimondani is nevetséges, komolyan gondolni meg szégyenteljes. Tinderen van mondjuk heti egy match, de az is minek? Ott még csak az a kifogás sem él, hogy nem tetszek neki, hiszen akkor mi a tökért húz jobbra? Egyszerűen nem értem.

Viszont azt sem értem, miért és főleg hova akarsz küldeni élőben ismerkedni. Emberek közé nem szeretek járni. Nőből is van ilyen nagyon sok, csak ugye logikus, hogy így nem is fogunk találkozni, hiszen ő is otthon van, meg én is. Egyébként rengeteget autózok, vonatozok, meg mint mondtam, számítástechnikai boltban dolgozok, így napi szinten lenne lehetőségem ismerkedni. De nem sikerül, mert alapból nincs kb. senki, aki egyedül jönne be az üzletbe. Ha van, mégis sikerül belefűznie 3 mondaton belül a mondanivalójába, hogy "a párommal..."

@3

Igen, én sem gondolnám magamat extrém undorítónak. Van rajtam 15 kiló plusz (173 centire 85 kiló vagyok), de... ennyi? Ez már az a hatalmas kizáró ok?! És nem, engem sem érdekelne, ha ennyi lenne a teoretikus páromon, csak éppen társkeresőn két csoport van: vékony/sportos/csinos nők, illetve a mázsán felüliek. És a kettő közt semmilyen átmenet nincs, tehát nem is lehet "a saját szintemről" beszélni.

@2, 4

Na igen, már csak arra lennék kíváncsi, miért csak férfiak közt van ilyen. Legalábbis én még nőből nem találkoztam hasonlóval. Persze elképzelhető, hogy betegség miatt valami nagyon nagy baj van a külsejével, esetleg annyira igénytelen vagy extrém kövér, de ha nem áll fenn ezek egyike sem, akkor egy nőnek csak válogatnia kell. Egy férfinak meg a magány jut. Csak, mint mondtam, továbbra sem értem.

@5

Hány éves vagy? Eskü nem érdekelne már az sem, ha gyereke van. Sőt, ilyennek is írtam - kitaláljuk, a válasza mennyiben merült ki? Segítek: 0 karakterben...

@7

Hihi, pontosan. A sikertelenség természetesen frusztrációt szül. Szerencsére vagy nem szerencsére, de túllendültem egy nagyon erős mélyponton, amikor már felkészültem az öngyilkosságra. Mármint tényleg összekészítettem mindent, írtam egy levelet jól eldugva a gépemen, zsebemben egy kézzel írottal. Megvártam egy jó hideg napot, nekiindultam teljesen érzelemmentesen. Aztán jött egy sugallat és meggondoltam magamat. Így belegondolva nagyon nagy kár volt, mert az életem ugyanúgy nem ér egy forintot azóta sem, de legalább nem vagyok depressziós, csak simán életunt és meghasonlott. Ettől függetlenül teljesen fölösleges a belsőről beszélni, amikor a képem alapján eldöntik, hogy bizony itt nem lesz válasz, ha egyszemélyes Showder Klubot lenyomok, ha Stephen Hawkingot megszégyenítő tudományos előadással rukkolok elő, vagy ha a legszebb romantikus szöveget is hallja tőlem, akkor sem.

Én viszont épp hogy azt veszem észre, a nőknek egy kaptafára megy az ízlésük. Legyen minimum vékony, de inkább szálkás a férfi, legyen minél magasabb és legyen borostája... és ennyi, itt ki is merült az egész lista.

@8

Én pl. a "nekem tetsző nők" kategóriájában keresgélek. Felejtsük már el ezeket a skatulyákat, szellemileg ennél undorítóbb dolog nagyon kevés van. És igen, én is ilyen vagyok. Ha már 25 évig magányos voltam, innentől kezdve már végképp nem fogom beérni egy olyannal, aki egyáltalán nem kellene. Ennyi várakozás után bizony olyan kell, aki tényleg érdekel is. Más téma, hogy nekem elég nagy skálán mozog, hogy ki tetszik, onanntól kezdve, hogy nem extrém kövér, nem magasabb nálam, nem full igénytelen és nem dohányzik, külsőre már játszik. Csak hát ez fordítva nincs így...

@9

Még talán lenne is igazság, amit mondasz, de ahhoz, hogy bármi kiderüljön a jellememből, előbb beszélgetni kellene. Te se jönnél el randira, ha válaszra se méltatnál, igaz? Márpedig nehéz kommunikálni, ha választ már nem kapok. Neten mi az, hogy más lenne a támpont? Az az első levél vagy a bemutatkozás (amit egyébként pont a nők nem szoktak kitölteni) már nem is számít? Sajnos költői volt a kérdésem, tudom... Egyébként életemben egyszer volt randim. Érdekes módon tudtam vicces lenni, tudtam érdekes lenni, úgyhogy nagy eséllyel az menne. Mielőtt jön a kérdés, hogy jött össze az is: a csaj nálam 5-6 centivel magasabb (tehát nőhöz mérten magas), ideje nincs, viszonylag komoly, karrierista, visszafogott, és kicsit kétségbeesettnek tűnt, úgy könyörgött szinte, hogy hívjam el randira. Na, pont ilyen kellene nekem egyébként, de egyszerűen senki nincs annyira kétségbe esve, hogy rám fanyalodjon. Nekem pedig ez az egy lenne az utolsó menedékem.

Azt pedig hidd el nekem, én pont elég párt látok a boltban. Na most ezek közül egyik férfi sem alacsony vagy túlsúlyos, legfeljebb a nagyon putris, nagyon igénytelen párok közt látni ilyet. Ők érdekes mód mind egyedül jönnek, a telefon háttere meg általában vagy egy autó, vagy egy táj, vagy akármi más, de sosem egy nő... Ha nem hiszed el, eskü csinálok erről egy statisztikát valamelyik nap. Nyilván nehéz objektívnek lenni, főleg a jóképűségről fogalmam sincs, de annyit én is látok, ha valaki X centi magas, ha túlsúlyos, ha mondjuk szemüveges, és társai. Lehangoló lesz, de legalább elmondhatom, hogy nekem van igazam, és mint tudjuk: az élet legfontosabb dolga, hogy elmondhasd magadról - megnyertél egy internetes vitát.

U.i.: mondjuk semmi köze az alaptémához, de az informatika sosem érdekelt, a telefonok pedig most is hidegen hagynak. Egész egyszerűen itt a gyári munka van meg a kereskedelem, diploma ide vagy oda. Akkor meg már inkább a kereskedelem, 10 óra munkaidőből 5-6 azzal telik, hogy netezek. Nekem ennél sokkal kockább hobbim van az autizmus határán (de mindenképpen az aspergeren belül).