Miért ilyen szemetek a fiatal nők?

Volt egy lány, akivel randizgattam, és nagyon édes volt, már az elején nagyon bújt, meg adott alkalmat arra, hogy megfogjam a kezét, csókolózzunk. Szóval elég egyértelműen jelezte, hogy bejövök neki. Gyorsan haladtunk, és eléggé olyan jeleket adott, mintha vagy nagyon ki lenne éhezve, vagy régóta járnánk. Épp, hogy nem feküdtünk le, de csak hajszál híján múlt. Én nem tartom magam ennyire jó pasinak, s kicsit gyanakvó voltam, meg egyébként is szeretem tudni, kivel van dolgom, és miért teszi, amit tesz, ezért finoman kérdezgettem a múltjáról meg a jelenéről. Mondtam ugyan neki, hogy én egy kicsit lassabban szeretem, de ezzel semmi sértőt nem mondtam, egyszerűen meg is akartam közben ismerni, mert úgy érzem értelmesnek, ezért direkt kicsit visszafogtam. Erre pedig, miután beszélgettünk egy kicsit valamiért megsértődött, vagy én nem tudom, de olyan lett, mint egy darab fa, és azóta szóba se áll velem.

Ez amúgy már nem az első ilyen eset, és rettenetesen frusztrál ez. Ugyanis én nem elutasító voltam, és semmi bajom nincs azzal, hogy ő sem akar felesleges köröket futni, egyszerűen ott a helyzet nem olyan volt (nem írom le, miért), viszont ilyenkor azt látom, hogy már az isten se tudja átírni a fejükben, amit gondolnak. Nem értem, hova tűnik el ilyen heves tűz fél óra alatt, miközben semmi kiakasztót nem mondtam. Édes lány, értelmes, csomó közös pontunk volt, pont ilyet szeretnék. És az a legidegesítőbb ebben az egészben, és ezt már máskor is éreztem, hogy nem fogják fel, hogy ha adnának esélyt a dolognak, akkor pontosan az a pasi lennék és azt nyújtanám nekik, amire szükségük van. Én tudom, hogy ugyanazt keressük, ő meg azt hiszi, hogy nem, de nem bírom kiverni a fejéből, hogy csak félreértett. És ilyenkor rohadt szemetek tudnak lenni a nők, mert sosem adnak második esélyt. Miért nem képesek megérteni, hogy a pasinak is lehet szar időszaka vagy más miatt hibázhat, de egyébként csomó minden felfedeznivaló lenne benne, ha esélyt adnának neki?