Lányok! Mi volt a legdurvább kihasználás, hülyítés amit átéltetek?

Heteken keresztül udvarolt, szerelmet hazudott, elhitette velem, hogy különleges vagyok, hogy érdemes a bizalmamra. Elvette a szüzességem, majd azóta se beszéltünk. Mint kiderült, barátnője volt, és még vagy négy-öt másik, hozzám hasonló szűz lány, akiket addig szédített párhuzamosan, amíg mindenkit meg nem fektetett. Elég rosszul éreztem magam utána, de végül jött az első igazán nagy szerelem (ami igazi szerelem volt, nem csak ilyen kis tingli-tangli vonzalom, mint az előbb említett esetben), és máris elmúlt minden rossz érzésem :) A szüzességem nem bántam, minthogy sportot űzött ebből a tevékenységből, azt mindenképp el kell ismerni, hogy igazán értette a dolgát, nem maradt meg rossz élménynek maga az aktus. Az fájt viszont nagyon, hogy tényleg csak ennyi kellett neki, semmi több.

Azóta persze már eltelt egy csomó év, most már csak ködös emlék, de azt mondanám, hogy még mindig a legundokabb eset, ahogy elbántak velem.

Volt egy csaj akivel már azelőtt szexkapcsolatban volt hogy mi összejöttünk volna, csak éppen azután is összejártak hogy mi már együtt voltunk. Másfél évig jártunk és az elejétől a végéig csalt. Aztán a csaj írta meg az egész sztorit miután az exem nem volt hajlandó elhagyni engem érte. Még képeket is küldött a csaj a messenger beszélgetéseikről, hogy ne tudja a volt pasim tagadni a dolgot.

Nem igazán tettem túl magam a történteken, kevésbé bízom a pasikban már. Viszont tudtam pár szabálytalan dologról amit a munkahelyén művelt úgyhogy felhívtam a céget és szépen beszámoltam nekik arról amit tudtam. Próbaidőre került, aztán úgy alakult hogy ki is rúgták. Elég pitiáner dolog volt a részemről, de nem bántam meg.

Nagyon tudom sajnálni az olyan nőket akik tényleg normálisak, nem nagyképűek, kedvesek, aztán ilyen f**zokkal futnak össze akik csak kihasználják őket, hitegetik őket szerelem ígéretével, nyaliznak, színlelik a kedvességet csak azért hogy jusson neki egy kis sex..

Aztán csodálkoznak sokan ha egy nő nehezen adja rá magát egy kapcsolatra, sokáig bizalmatlan marad...

Egyetemen egy sráccal összeismerkedtem, egy estét végibeszélgettünk, másnap kidobta az élettársát, mondván, hogy mennyire odavan értem. Összejöttünk, aztán rá pár hónapra kitalálta, hogy mégse akarja mert még szereti az exét, de én addigra már halálosan beleszerettem. Aztán közel egy évig hülyített, szerelmet hazudott, bizonytalanságban tartott, hol velem akart lenni, hol a másikkal, aztán hirtelen egyik napról a másikra kidobott és onnantól úgy kezelt mint egy szomszédot. Csak ugródeszkának használt, hogy legyen egy támasza addig amíg nincs túl az exén.

Hogy tettem túl magam rajta? Kellett néhány év, de megbocsátani szerintem soha nem fogok.

Ismerős ismerőse egy buliban, eléggé határozottan próbált udvarolni, kedvesen, udvariasan, játékosan, nem direkt nyomulósan, de egyértelmű volt, hogy tetszem neki. Eleinte azt hittem, nem csak a szex miatt, a helyzet miatt úgy gondoltam, inkább csak egy erős vonzalom lehet ez, és egy jó barátság majd (mindketten elég fiatalok vagyunk).

Aztán kiderült, hogy volt egy lány barátja, akitől ő többet akart, és nem tudta kiverni a fejéből. Tetszettem neki, mint nő is, és azt hitte, talán ha történik köztünk valami, sikerül kivernie a fejéből azt a lányt.

Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy nagy butaság volt belemennem az egészbe. Pár hétig nyomult, nekem tényleg tetszett, így nem álltam ellen. Nem is tartott igazából semeddig, miután megtörtént, rájött, hogy hát nem így működnek a dolgok, tovább ment a másik lány istenítése, engem pedig nem keresett többet.

Hogyan tettem magam túl rajta? Sehogy... Volt már, hogy nagyon megégettem magam, de ennyire soha nem szégyelltem magam, mint ezután az eset után. Soha többet nem bízok meg férfiakban (az emberekben általában), amíg nem bizonyítanak. Az alapvető bizalmat mindig megadom, de az érzelmeimet és magamat már csak azokkal osztom meg, akik megérdemlik a bizalmamat.